Topographic Psychology: Behavior and the Geometry of the Brain
A kortárs pszichológia úgy véli, hogy létezik egy elme nevű entitás, amelynek feladata a test tudatos irányítása. Azt mondják, hogy ez az entitás egy olyan dimenzióban él, amely elkülönül az agy által elfoglalt fizikai valóságtól. Ha ez igaz lenne, akkor lehetséges lenne, hogy az elme túlélje tulajdonosa halálát, és egy másik biológiai vagy mechanikus testbe kerüljön, vagy valamilyen metafizikai síkra emelkedjen. A topográfiai pszichológia eltekint az elme fogalmától. Ehelyett azt állítja, hogy az agy egy biológiai gépezet, amely egy belső világmodell segítségével alakítja át az érzékelést mozgássá. Ez az elképzelés feleslegessé teszi az elme fogalmát, és lehetővé teszi, hogy az emberi és állati viselkedést az evolúcióval szemben kalibráljuk.
A világmodell nagyrészt topográfiai térképekből áll. Ezek közé tartozik az agy tulajdonosának saját területének térképe, valamint a tulajdonos csontjainak és izmainak térképe. Bár a terület a külvilágban, míg a szervek a test belső világában léteznek, az agy számára mindkét térkép ugyanannak a valóságnak a darabjait ábrázolja.
A modell központi tengelyét egy neurális műtárgy, az úgynevezett self objektum lakja, amely a tulajdonos gondolkodásában a tulajdonos helyettesítésére szolgál.
Az érzékelésből a mozgásba való átmenetet döntésnek nevezzük. Az agyban meghozott döntéseket az érzékszervi bemenetből származó neurális artefaktumok segítik elő, amelyek a világmodellben lakoznak. Az artefaktumoknak két alapvető fajtája van, az objektumok és a kapcsolatok, amelyekből nagyobb neurális struktúrák állnak össze. Ezek közé tartoznak az effektorok, amelyek az egyik fél által végzett egységes cselekvéseket képviselik; a tranzakciók, amelyek két fél közötti kölcsönös cselekvéseket képviselnek; a poligonhalmok, amelyek analógiákat, következtetéseket és történeteket képviselnek; egy speciális poligonhalom, amely a tulajdonos önéletrajzát képviseli; a piramisok, amelyek a külvilágban lévő referenciákat képviselik; és egy speciális piramis, amely az én objektumot képviseli.
Tulajdonosának túlélését elősegítendő a világmodell a külső világ eseményeire úgy reagál, hogy a testet három fiziológiai állapot között ciklikusan váltogatja. Három ilyen állapot az erőszak, a szex és a munka, amelyek mindegyike úgy konfigurálja át a testet, hogy az optimálisan tudjon reagálni egy fenyegetésre vagy lehetőségre.