Történelem a traumán túl

Olvasói vélemények

A könyv a trauma generációk közötti átörökítését vizsgálja pszichoanalitikus szemszögből, különösen a lacani perspektíva segítségével. Tárgyalja, hogy a trauma hogyan hat az egyénekre pszichológiailag, és hogy az egyik generáció tapasztalatai hogyan befolyásolhatják mélyen a következő generációt. A szerzők elméleti meglátásokkal, klinikai példákkal és esettanulmányokkal szolgálnak, jelentősen hozzájárulva a trauma megértéséhez és kezeléséhez.

A könyv jól megírt, éleslátó és világosan felépített, így az összetett gondolatokat is hozzáférhetővé teszi. Az elméletet és a gyakorlatot hatékonyan hidalja át klinikai vignettákkal és széles, lebilincselő bibliográfiával. Értékes perspektívát kínál a pszichózis pszichoanalitikus módszerekkel történő kezeléséhez, a terápiás kapcsolat fontosságára és a trauma hatásának megértésére összpontosítva.

A teljes megértéshez szükséges lehet a lacani elmélet ismerete, ami egyes olvasók számára korlátozhatja a hozzáférhetőséget. Vannak arra utaló jelek is, hogy a téma nehézkes vagy sűrű lehet, ami potenciálisan megterhelő lehet a pszichoanalízisben nem jártasak számára.

(6 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

History Beyond Trauma

Könyv tartalma:

Francoise Davoine és Jean-Max Gaudilliere a pszichiátriai kórházakban és magánpraxisokban páciensekkel végzett közel harmincéves munkájuk során feltárták, hogy a társadalmi katasztrófa élménye milyen módon befolyásolja az átvitel és az ellenátvitel működését. Az egyik generációról a másikra szálló, a páciens és az analitikus családjában egyaránt ki nem mondott háborús borzalmak, árulás, disszociáció és katasztrófa nem csak a terápiás kapcsolatban elevenednek fel, hanem ha megértik őket, valójában a gyógyulás folyamatának kulcsát adják.

A szerzők élénk példákat mutatnak be a súlyosan traumatizált páciensekkel végzett klinikai munkáról, befelé nyúlva saját, a második világháború által formált intim családi történeteikhez, kifelé pedig az irodalom, a filozófia, a politikaelmélet és az antropológia kulturális hivatkozásainak kivételesen széles skálája felé. A középkori karneváloktól és a japán No színháztól kezdve Wittgensteinen és Hannah Arendt-en át az észak-dakotai sziú rituálékig terjedő példákon keresztül mutatják be, hogy milyen módon történik a pszichológiai sérülés - és hogyan lehet azt visszacsinálni.

A pszichoanalízis és az idegtudományok közötti kapcsolatra összpontosítva Davoine és Gaudilliere megmutatják, hogy a páciens-analitikus kapcsolat hogyan nyit utakat az őrület természetének vizsgálatára, akár a történelem - világháborúk, Vietnam -, akár a történet - a borzalom elhallgatása egy családon belül - szintjén.

Annak bemutatására, hogy a trauma terápiás megközelítése hogyan alakult ki a háborús pszichiátria alapján, a szerzők klinikai elméletüket Thomas Salmon, az első világháború idején élt amerikai orvos munkásságára alapozzák. Esettanulmányaikban bemutatják, hogy a négy Salmon-elv közül három - a közelség, a közvetlenség és az elvárás - hogyan befolyásolja az átvitel-ellenátvitel kapcsolat kezelését. A negyedik alapelv, az egyszerűség, alakítja azt a stílust, amelyben a szerzők megszólítják olvasóikat - vagyis ugyanazzal a tisztasággal és közvetlenséggel, amellyel ők is beszélnek pácienseikhez.