History and Hagiography from the Late Antique Sinai
A Sínai-félsziget a késő ókorban a keresztény szent föld különálló régiójaként jelent meg, amelyet a negyedik századtól kezdve az ószövetségi helyként azonosítottak, ahol a héberek vándoroltak, Mózes megkapta a törvényt, és "Isten felsége leszállt". Ugyanakkor része volt a késő.
Harmadik Palesztina római provincia része volt, és mélyen a "szaracén ország" szívében feküdt. A könyvben található történeti esszé és kísérőszövegek lehetővé teszik az olvasók számára, hogy felfedezzék az e távoli politikai és vallási határvidékkel kapcsolatos sajátos eszméket és veszélyeket.
A könyv középpontjában három olyan görög elbeszélés áll, amely korábban nem állt rendelkezésre angol nyelven: Pszeudo-Nilosz elbeszélései, Ammoniosz jelentése a sínai és a rhaithou-i szerzetesek lemészárlásáról, valamint Anasztáziosz meséi a sínai atyákról. A történészek által régóta ismert elbeszélések, amelyek mindegyike 400-650 körül íródott, régóta.
A zarándoklat, a szerzetesség és a római-saracén kapcsolatok rekonstruálására használták fel ezen a területen. Mindegyik azonban kihívást jelentő kérdéseket vet fel a dátum, az eredet és az értelmezés tekintetében. Különösen a Pseudo-Nilus elbeszélései képviselik a görög-római (Achilles Tatius), a zsidó (IV.
Makkabeusok) és a keresztény (Názianziánus Gergely) mintájára, az ókori romantika utolsó nagy példájaként kiemelkedik. A részletes bevezetések és kommentárok kiemelik az egyes szövegek szokatlan vonásait és közös problémáit.
Az olvasók a késő antik Sínai-félszigetről vagy arról írt úti beszámolók és egyéb dokumentumok átfogó gyűjteményét is megtalálják. A szakembereknek és a hallgatóknak egyaránt szánt könyv eredeti módon járul hozzá e szövegek és a késő antikban elfoglalt helyük megértéséhez.
A Sínai-félsziget fejlődése.