Történelmi Manzanita Speedway Phoenixben

Olvasói vélemények

A Manzanita versenypálya történetéről szóló könyv vegyes kritikákat kapott, egyesek dicsérik az érzelmi kötődést és a nosztalgikus fényképeket, míg mások úgy érzik, hogy nem terjed ki a pályához kapcsolódó összes neves személyiségre.

Érzelmi kötődés a történelemhez, kiváló fényképek, őszinte beszámolót nyújt a Manzanita versenypályáról és annak tágabb jelentőségéről az amerikai autóversenyzés történetében, erősen ajánlott a versenyzés és a veterán autók szerelmeseinek.

Néhány neves személyiség nem került be az elbeszélésbe, ami a hiányosság érzetét kelti; nem minden olvasó találta nagyszerűnek, egyesek egyszerűen csak rendben lévőnek.

(6 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Historic Manzanita Speedway in Phoenix

Könyv tartalma:

A phoenixi Manzanita Speedway, az utolsó nagy földes pálya, amely egy nagyvárosi terület központi folyosójának közelében található, már nincs többé.

A pálya az 1950-es évek elején nyílt meg, amikor Jack Holloway, az Arizona Jalopy Racing Association elnöke Avery Doyle-lal és Gene Gunn-nal együtt nekilátott, hogy meggyőzze Rudy Everett-et és Larry Meskimen-t, hogy a veszteséges kutyaversenyzésüket alakítsák át negyedmérföldes földpályává. 1951.

augusztus 25-én Everett és Meskimen sugárzott az izgalomtól, amikor a Manzy megnyitotta kapuit a zsúfolásig megtelt tömeg előtt. Megragadták a II. világháború utáni amerikai autóőrületet, és közben megtalálták a saját Lost Dutchman aranybányájukat.

A Manzanita Speedway uralta a phoenixi földpályás versenyeket, és az Egyesült Államok öt legjobb földpályája között emlegették. A Manzy a phoenixi versenykultúra szerves részévé vált, és 2009-es eladása és bezárása hosszan tartó csalódottságot okozott.