Torzult tér: Art, Architecture, and Anxiety in Modern Culture (Művészet, építészet és szorongás a modern kultúrában)

Olvasói vélemények

Vidler könyve az abnormális pszichológia és az építészet metszéspontját vizsgálja, és feltárja, hogy a pszichológiai koncepciók hogyan befolyásolják a kortárs építészeti tervezést. A szöveg bemutatja a kritikai teoretikusokat, és a filozófiai gondolatokat pszichoanalitikus keretekkel kombinálva vizsgálja a városi környezeteket és a jelentős építészek munkáit.

Elgondolkodtató meglátások, mély filozófiai viták, a pszichoanalízis és az építészet integrálása, inspiráló tartalom.

Kihívást jelentő olvasmány, egyes olvasók számára túlságosan összetett lehet.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Warped Space: Art, Architecture, and Anxiety in Modern Culture

Könyv tartalma:

Hogyan befolyásolták a térről alkotott pszichológiai elképzelések a huszadik század építészeti és művészeti kifejezésmódját.

A XIX. század végi agorafóbiával és klausztrofóbiával kezdődően, majd az I. világháborút követően a kagylósokk és a pánikfélelem követte, a fóbiákat és a szorongást a modern élet mentális állapotának tekintették. Ezek beépültek a médiába és a művészetekbe, különösen az építészet, az urbanisztika és a film térbeli művészeteibe. Ezt a "térbeli torzítást" most a digitalizáció és a virtuális valóság alakítja át. Anthony Vidler a torzított tér két formájával foglalkozik. Az első, a pszichológiai tér, a neurózisok és fóbiák tárháza. Ez a tér nem üres, hanem tele van zavaró formákkal, köztük az építészet és a város formáival. A második fajta torzítás akkor jön létre, amikor a művészek áttörik a műfaji határokat, hogy új módon ábrázolják a teret. Vidler nyomon követi a tér pszichológiai eszméjének kialakulását Pascaltól és Freudtól az agorafóbia és a klausztrofóbia XIX. századi azonosításán át a térbeli elidegenedés és elidegenedés huszadik századi elméleteiig Georg Simmel, Siegfried Kracauer és Walter Benjamin írásaiban. Az elmozdulás és a helytelenség jelenlegi körülményeire összpontosítva megvizsgálja, hogy a kortárs művészek és építészek miként hozták létre a térbeli torzulás új formáit.

A vita olyan teoretikusoktól, mint Jacques Lacan és Gilles Deleuze, olyan művészekig terjed, mint Vito Acconci, Mike Kelley, Martha Rosler és Rachel Whiteread. Végül Vidler Frank Gehry, Coop Himmelblau, Daniel Libeskind, Greg Lynn, Morphosis és Eric Owen Moss építészeti kísérleteit vizsgálja az új digitális technikák fényében, amelyek a hagyományos perspektívára támaszkodva radikálisan átalakították az építészet kompozícióját, előállítását és élményét - talán még magát a tárgyat is -, miközben a hagyományos perspektívára támaszkodnak.