Toward

Olvasói vélemények

Moira Linehan „Toward” című könyve olyan versek gyűjteménye, amelyek a gyász, a természet és az élet szépségének témáit járják körül. Érzelmi mélységéért, élénk képi világáért és elgondolkodtató egyszerűségéért dicsérik. Az olvasók nagyra értékelik a költő azon képességét, hogy mély élményeket közvetítsen átélhető és közérthető nyelvezettel. Miközben az életet és az emlékeket ünnepli, a versek a veszteség és a magány érzéseivel is szembenéznek.

A könyv zsigeri és lélekbemarkoló költészetet tartalmaz, gazdag képi világgal, amely megragadja a természet és az emberi tapasztalatok szépségét. Az olvasók számára a versek hozzáférhetőek, meghatóak és mély érzelmeket tükröznek. Linehan képessége, hogy a személyes gyászt nagyobb témákhoz köti, sokakkal rezonál, nyelvhasználatát pedig dicsérik egyszerűségéért és mélységéért.

Egyes olvasók a gyászra és a veszteségre való összpontosítást időnként nehéznek vagy nyomasztónak találhatják. A versek elgondolkodtatóak, és nem biztos, hogy azok számára vonzóak, akik vidámabb vagy változatosabb témákat keresnek. Emellett a beszélő tapasztalataiból kitűnik az elszigeteltség érzése, ami nem biztos, hogy minden közönségnek tetszeni fog.

(6 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

Moira Linehan költőnő új, Toward című kötetében elhiteti velünk, hogy a táj a végzet. Ahogy a könyv kibontakozik, eljutunk Írország vad délnyugati részének, az amerikai Csendes-óceán északnyugati részének szigeteire, a költő massachusettsi otthonába; majd ismét vissza a Dublintól északra fekvő vidékre.

A költő szeme és képzelete lírai, hangzásbeli, képzeletbeli részleteket ragad meg ezekről a helyekről. Ugyanígy a beágyazott történelmüket is: az éhínség, a bálnavadászat napjai, a beszélő apai genealógiája mind beleszövődnek. De e történeteken és képeken túl e gyűjtemény szíve a költő eltűnt szerelme - a tájat és az emlékeket egyaránt kísértő jelenlét.

A beszélő a nyelv megmunkálásával és lehetőségeinek feszegetésével keresi a legelemibbet, bármilyen helyen - fizikai vagy érzelmi - találja is magát. Ahogy az utazási és különösen a zarándoklási irodalom mutatja, a mozgás utazássá válhat a saját belsőnk felé.

Ezek a versek ilyen tanúságtételek, versek, amelyek arról elmélkednek, hogy mások az örökös utazásokon hogyan maradtak a pályán. Versek arról, hogyan jutott el ez a költő olyan helyekre, amelyeket - ahogyan azt a „”Ebben a lakható sivatagban„” című versében mondja - el sem tudott volna képzelni.

Toward magával viszi az olvasót ezekre a helyekre.