Towards a Social Bioarchaeology of the Mycenae Period: A Voudeni temető emberi maradványainak biokulturális elemzése, Akhája, Görögország

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Towards a Social Bioarchaeology of the Mycenaean Period: A Biocultural Analysis of Human Remains from the Voudeni Cemetery, Achaea, Greece

Könyv tartalma:

Ez a könyv a temetkezések és a szélesebb körű társadalmi dinamika közötti összetett kapcsolatot vizsgálja a görögországi Akhájában, Voudeniban, egy fontos mükénéi (i. e. 1450-1050) kamrasír-temetőben talált emberi csontvázmaradványok és a kapcsolódó halotti adatok kontextuális elemzésén keresztül. Voudeni az egyik legjelentősebb akháji lelőhely, amelyet Dr. Lazaros Kolonas, a régiségek tiszteletbeli főigazgatója irányításával alaposan megvizsgáltak. Több mint 60 kamrasírt tártak fel, amelyek a teljes késő-hellád III. időszakot felölelik, és példátlanul gazdag biokulturális információval szolgáltak. Ez a tanulmány a test halál utáni kezelését vizsgálja a Voudeni temetőben, egy újszerű értelmezési megközelítésen keresztül, amely túllép a terméketlen, tudományágak közötti megosztottságon. Ez a bioszociális megközelítés integrálja a hagyományos régészetet, a halotti régészet elméletének jelenlegi reflexióit és a legmodernebb bioarcheológiai módszereket, elsősorban a temetkezési taphonomiára és az összekeveredett csontvázegyüttesek archeotanatológiájára összpontosítva. A szerző azt javasolja, hogy a halotti adatok társadalmi dimenzióinak feltárásához a leghatékonyabb út a történelmileg elhelyezett cselekvések és tapasztalatok emikai megértése révén vezet, mind az élő szereplők, a gyászolók, mind maguk a halottak esetében. Az emberi csontvázmaradványok a bizonyítékok elsődleges szálaként szolgálnak, mind az élők cselekedeteinek tárgyaként, mind pedig saját megélt tapasztalataik alanyaként.

Ami a legfontosabb, ez a tanulmány arra törekszik, hogy megmutassa, hogyan lehetséges az absztrakt elméleti előrelépések és az empirikus biokulturális adatok összeegyeztetése, ami a legrészletesebb utat kínálja a régészeti halotti emlékek jobb megértéséhez.

A könyv alapos hátteret nyújt a mükénéi halottkutatáshoz, és egymást követő szakaszokban tárja fel a témát: a) elméleti és módszertani keret, b) 20 sír részletes taphonomiai elemzése és osteológiai eredményei, c) a biokulturális adatok többváltozós elemzése társadalmi-időbeli paraméterek szerint (különös tekintettel a palotai LHIIIA-B és a palotai LHIIIC utáni átmeneti időszak közötti különbségtételre), és d) végső szintézis, amely az akháji társadalmi viszonyok változásával kapcsolatos kérdésekkel és a mükénéi halottkémiai kutatás jelenlegi kulcskérdéseivel foglalkozik. Ezek közé tartoznak: a sírok újrahasználata.

A halotti tevékenységek formája, változatossága, sorrendje és gyakorisága.

Halálozási profilok.

A különböző csoportok/identitások eltérő befogadása, láthatósága és temetkezési kezelése.

A halott testtel való bánásmód változásai, amelyek az énről és a társadalmi kapcsolatokról alkotott elképzelések változásait tükrözik. Az eredmények új megvilágításba helyezik a mükénéi Akhája társadalmi fejleményeit, megmutatva, hogy a változó társadalmi viszonyok és a halotti temetkezési gyakorlat közötti összetett kölcsönhatás gyakran inkább a testek és csontok halált követő kezelésének finom, de jelentős hangsúlyeltolódásaiban tükröződik, mintsem kirívóan radikális változásokban.