Toy Stories: Analyzing the Child in Nineteenth-Century Literature
A Játéktörténetek: a gyermek elemzése a tizenkilencedik századi irodalomban a gyermekek tárgyakkal való erőszakos, káros és gyengén helyreállító játékának ismétlődő ábrázolásainak tétjét vizsgálja a fikciós és pedagógiai írások hosszú tizenkilencedik századában. Amint Vanessa Smith megmutatja, az agresszió és a szorongás e jelenetei nem egyeztethetők össze a korszakban a hazai gyermekkorról alkotott szokásos képpel.
Ehelyett úgy tűnik, hogy a csecsemőkori szorongás olyanfajta megnyilvánulásairól tanúskodnak, amelyeket általában a posztpszichoanalitikus modernitással társítanánk, és hullámhatást keltenek az őket befészkelő irodalmi szövegekben: visszavezetik a fejlődési narratívákat, új értéket adnak a fa karaktereknek, a realizmus szilárd tárgyait furcsa törésnek teszik ki, és megzavarják a mesterséges és autentikus belsőség közötti különbségeket. A Toy Stories az első olyan tanulmány, amely komolyan veszi a düh és az elhatalmasodás e jeleneteit, megkérdőjelezve a tizenkilencedik századról és annak irodalmi formáiról alkotott elfogadott elképzeléseket. A XIX.
századi gyermekkort és annak irodalmi ábrázolását radikálisan újrafogalmazva, mint a korai gyermekanalízis jeleneteinek, elméleteinek és módszertanának előzményeit, a Toy Stories a gyermeki játékkal kapcsolatos közös irodalmi és pszichoanalitikus felismerést javasol, amely viszont mély kontextust biztosít mind a regény "fejlődésének", mind Melanie Klein és Anna Freud gyermekterápiás beavatkozásainak lelkes brit befogadásának megértéséhez. Ezáltal a könyv szükségszerűen átfogalmazza Klein és Freud munkásságát, valamint a gyermek belső életéről és annak tárgyi közvetítésű megnyilvánulásairól kialakult törékeny nézeteltéréseiket.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)