Transforming Tradition: The Reform of Chinese Theater in the 1950s and Early 1960s
Röviddel a Kínai Népköztársaság 1949-es megalakulása után a Kínai Népköztársaság reformkampányt indított, amely a több mint száz műfajt felölelő hagyományos dal- és táncszínházra irányult, amelyeket együttesen xiqu néven ismerünk.
A reformerek cenzúrázták vagy felülvizsgálták a xiqu darabokat és technikákat; átszervezték a sztár-alapú magán társulatokat; a darabok létrehozásának hatáskörét a sztárszínészektől az újonnan létrehozott drámaírói, rendezői és zeneszerzői funkciókra ruházták át; és megszüntették a piacorientált funkcionáriusokat, például az ügynököket. Bár a repertoárcenzúra az 1980-as években megszűnt, a reform főbb elemei megmaradtak: sok hagyományos forgatókönyv (vagy annak egy része) már nem kerül előadásra; a színészek, akiknek a repertoár és a színészi technika fizikai emlékezete állt a darabalkotás középpontjában, a rendezők, drámaírók és zeneszerzők helyét átvették.
A végeredmény a repertoár és az előadásmódok jelentős csökkenése, valamint a sztárszínészek hiánya, akik képesek lennének saját előadásmódjukat új, jellegzetes darabokon keresztül megteremteni, ami hagyományosan az előadói iskolák egyik jellemzője volt. A Transforming Tradition (A hagyomány átalakítása) a hagyományos színház 1950-es és 60-as években végrehajtott átfogó reformjának hatásairól kínál szisztematikus tanulmányt, és egy évtizedes kimerítő kutatáson alapul, amely hivatalos levéltári dokumentumokat, széleskörű interjúkat és kortárs publikációkat tartalmaz, amelyek többségére korábban még soha nem hivatkozott a tudományos kutatás.
