Translating Blackness: Latinx Colonialities in Global Perspective

Olvasói vélemények

Lorgia García-Peña Translating Blackness című könyve a fekete latinidad jól kutatott és innovatív feltárása, amely megkérdőjelezi a feketeség és a gyarmatosítás amerikai központú felfogását. Rávilágít a befolyásos fekete történelmi személyiségek közötti kapcsolatokra, és hangsúlyozza a fekete identitás globális kontextusban való megértésének fontosságát. A könyvet átalakítónak, aprólékosnak és a diákok és tudósok számára egyaránt nélkülözhetetlennek írják le.

A könyvet szigorú kutatásai, innovatív megközelítése és ékesszóló történetmesélése miatt dicsérik. A kritikusok elismerik, hogy képes összekapcsolni olyan történelmi személyiségeket, mint Frederick Douglass és Gregorio Luperón, valamint hogy a faji identitás és a gyarmatosítás hatásainak megvitatása szempontjából is releváns. A könyvet átalakító szövegként jegyzik, amely éleslátó és kihívást jelent a hagyományos elbeszélésekkel szemben, így kötelező olvasmány mindazok számára, akiket érdekel a feketék felszabadítása és a globális szolidaritás.

Egyes kritikák nem határoznak meg hátrányokat, de a lehetséges hátrányok közé tartozhat a könyv összetett tudományos fókusza, amely nem minden olvasó számára hozzáférhető, valamint az a lehetőség, hogy a tárgyalt témákkal nem ismerkedők számára sűrű lehet.

(8 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

A Translating Blackness című könyvében Lorgia Garca Pea a fekete latinidadot globális perspektívában vizsgálja, hogy feltérképezze a kolonializmust mint folyamatos társadalmi-politikai erőt.

Az Egyesült Államok, a Karib-térség és Európa archívumaiból és kulturális produkcióiból kiindulva Garca Pea amellett érvel, hogy a fekete latinidad egy társadalmi, kulturális és politikai formáció - és nem csupán az identitás helyszíne -, amelyen keresztül megérthetjük az elnyomást és az ellenállást. A fekete latinidad intellektuális és politikai genealógiáját Frederick Douglass, Gregorio Lupern és Arthur Schomburg műveiben veszi sorra.

A diaszpórában élő fekete latin nők életét is megvizsgálja, például a fekete dominikai gerillákét, akik az 1965-ös polgárháború után az egész diaszpórában vándoroltak, valamint az olyan fekete bevándorló és második generációs nőkét, mint Mercedes Fras és Milagros Guzmn, akik Olaszországban más elnyomott közösségekkel együtt szervezkedtek. Garca Pea megmutatja, hogy a fekete latinidad elemzéseihez a diaszpórában élő latin-amerikai embereket és kultúrákat is be kell vonni, és megmutatja, hogy a migránsok életének középpontjában álló vaivn - vagyis a jövés-menés - megmutatja, hogy a nemzet nem elégséges rubrika az emberi tapasztalatok megértéséhez.