Értékelés:
A „Transzcendentális stílus a filmben: Ozu, Bresson, Dreyer' című könyvének kritikái a vélemények kettősségét mutatják: egyes olvasók dicsérik az értő elemzést és a filmrajongók számára való jelentőségét, míg mások az írásmódot és a hozzáférhetőséget kritizálják. A könyvet a filmművészet transzcendentális témáinak feltárása miatt ismerik el, és bevezető szövegként szolgál Ozu, Bresson és Dreyer műveinek Schrader szemszögéből történő megértéséhez.
Előnyök:A filmművészet transzcendentális témáinak éleslátó elemzése, amely kiválóan alkalmas a filmrajongók és a tudományos közönség számára egyaránt, a klasszikus filmkészítők újszerű megértését nyújtja, új és régi bevezetőkkel jól bemutatva.
Hátrányok:Az általánosnak és pedánsnak kritizált írói stílus nem biztos, hogy tetszeni fog az alkalmi olvasóknak vagy a filmelméletben járatlanoknak, egyesek nehezen olvashatónak és túlságosan bonyolultnak találják.
(14 olvasói vélemény alapján)
Transcendental Style in Film: Ozu, Bresson, Dreyer
Az elismert rendező, Paul Schrader új bevezetővel kiegészítve újragondolja és aktualizálja az elmúlt ötven év lassú filmművészetéről szóló tanulmányát és elmélkedését. Ez a korszakalkotó szöveg három nagy rendező - Jasujiro Ozu, Robert Bresson, Carl Dreyer - filmstílusát elemzi, és közös drámai nyelvet tételez fel ezeknek az eltérő kultúrákból származó művészeknek.
A pszichológiai realizmus stílusával ellentétben, amely a filmművészetet uralja, a transzcendentális stílus egy lelki állapotot fejez ki szigorú kameramunkával, öntudatosságtól mentes színészi játékkal és a szerkesztői kommentárokat mellőző vágással. Ez a fontos könyv eredeti hozzájárulás a filmelemzéshez, és az egyik legkeresettebb rendezőnk és írónk kulcsfontosságú műve. A Transzcendentális stílus a filmben című könyvet széles körben idézik és használják film- és művészeti órákon.
Ez a kiadás aktualizálja Schrader elméleti kereteit, és izgalmas ellentörténetet nyújt a globális művészfilm elmúlt fél évszázadának, kiterjesztve elméletét többek között Andrej Tarkovszkij (Oroszország), Tarr Béla (Magyarország), Theo Angelopoulos (Görögország) és Nuri Bilge Ceylan (Törökország) munkáira. Felidéző prózával és fürge asszociációkkal Schrader következetesen arra ösztönzi az olvasókat és a nézőket, hogy folytassák a művészfilm világának felfedezését.
