Olvasói vélemények
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Eredeti címe:
Transgenerational Media Industries: Adults, Children, and the Reproduction of Culture
Könyv tartalma:
A vállalati médiaiparban a felnőttek gyártják a gyermekeknek szóló szórakoztató műsorokat. A gyerekek azonban, akikről feltételezhető, hogy a felnőttek szakmai világán kívül léteznek, saját maguk is hozzájárulnak ahhoz - például olyan dobozolást bemutató videókat készítenek és tesznek közzé, amelyek tartalmat szolgáltatnak a játékforgalmazóknak. Eközben sok felnőtt lelkesen fogyasztja a névleg gyerekeknek szánt szórakoztató termékeket. A médiaipar újra beépíti stratégiájába ezt a piacot megzavaró részvételt, sőt, a felnőtt fogyasztókhoz fordul, hogy a rajongást átadják a következő generációnak.
Derek Johnson olyan innovatív nézőpontot mutat be, amely a "gyermekmédia" egyszerű kategóriáján túlmutatva azt vizsgálja, hogy a szórakoztatóipari stratégiák hogyan hívják meg a producereket és a fogyasztókat egyaránt arra, hogy átlépjék a felnőttkor és a gyermekkor, a hivatásos és az amatőr, az új és a régi média közötti határokat. Feltárja azokat a társadalmi normákat, reproduktív ideálokat és munkahierarchiákat, amelyeken ezek az átalakulások alapulnak, és azonosítja azokat a hatalmi és tekintélyi vonalakat, amelyek mentén az olyan örökölt médiaintézmények, mint a televízió, a képregények és a játékok elképzelik jövőjüket a digitális korban. Johnson azt javasolja, hogy ebben a kontextusban nem a médiatermelés, hanem a média újratermelésének stratégiái a legfontosabbak. E kritikus metszéspontok megértéséhez a televíziós együttnézés transzgenerációs iparági gyakorlatát, a felnőtt képregényolvasók ifjúsági nagykövetként való toborzását, a médiaszakemberek gyermekkorral való azonosulását, a felnőtt LEGO-rajongók márkamenedzsmentjét és a gyermek YouTube-videók készítőinek munkáját vizsgálja. Úgy tűnik, hogy ezek a dinamikus kapcsolatok a generációs és iparági határokat egyaránt megbontják. Azzal azonban, hogy Johnson azt vizsgálja, hogy a médiaipar kiket hatalmaz fel, amikor a jövőt ilyen reproduktív feltételekkel generálja, és kiket hagy ki, végső soron azt mutatja be, hogy stratégiáik hogyan erősítik meg a meglévő hatalmi struktúrákat.
Ez a könyv a felnőttkor és a gyermekkor metszéspontjainak újszerű megközelítésével, az örökölt és a digitális médiaipar közötti kapcsolatra fordított figyelmével, valamint a médiatermelés és -fogyasztás kutatói közötti párbeszéd előmozdításával létfontosságú hozzájárulást nyújt a médiatudományokhoz. A könyv a médiaipar tanulmányozásával foglalkozó tudósok és tágabb értelemben véve a médiatudományok kutatóinak érdeklődésére tarthat számot, különösen azok számára, akiket a médiaipar jelenlegi és jövőbeli befolyása az életünkre aggaszt.
