Olvasói vélemények
Összegzés:Daniel Shaw nárcizmusról szóló könyve mély betekintést nyújt a traumatizáló nárcizmus dinamikájába, klinikai tapasztalatokra és elméleti keretekre támaszkodva. Szakemberekhez és laikus olvasókhoz egyaránt szól, együttérzést, gyakorlati útmutatást és reményt nyújt a gyógyuláshoz. Bár a legtöbb kritika dicséri a tartalom világosságát és mélységét, néhány kritika kiemeli, hogy a nárcizmus szélesebb körű következményeinek tárgyalása túlzásnak tűnik.
Előnyök:⬤ Mély és együttérző betekintés a nárcizmusba és annak hatásaiba.
⬤ Hozzáférhető nyelvezet, amely mind a szakemberek, mind a laikusok számára érthető.
⬤ Esettanulmányok és irodalmi példák gazdag használata a fogalmak illusztrálására.
⬤ Gyakorlati útmutatást nyújt az áldozatok és a terapeuták számára.
⬤ Hatékonyan integrálja a nárcizmus történelmi és kortárs elméleteit.
⬤ Érvényesíti a nárcisztikus kapcsolatok által érintettek tapasztalatait.
Hátrányok:⬤ Néhány olvasó spekulatívnak és szükségtelennek találta a szerző politikai és széleskörű társadalmi vonatkozásokkal kapcsolatos fejtegetéseit.
⬤ A kritikusok a nárcisztikus vonásokkal rendelkező terapeuták kellő kritikájának hiányát jegyezték meg.
⬤ Néhány kritika megemlítette, hogy a sűrű elméleti meglátások talán nem minden olvasó számára vonzóak.
(63 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Traumatic Narcissism: Relational Systems of Subjugation
Könyv tartalma:
Ebben a kötetben a Traumatikus nárcizmus: Az alávetettség kapcsolati rendszerei című kötetben Daniel Shaw bemutatja, hogyan lehet megérteni a nárcizmus traumatikus hatását, ahogyan az fejlődési szempontból keletkezik, és ahogyan kapcsolati szempontból érvényesül. A nárcizmus dinamikájára összpontosítva a személyközi kapcsolatokban, Shaw az általa "traumatizáló nárcisztikusnak" nevezett kapcsolati rendszert az alávetettség rendszereként írja le - az egyik személy tárgyiasítása a kapcsolatban, mint a másik személy szubjektivitása feletti dominancia érvényesítésének eszköze.
Daniel Shaw az alávetettség e kapcsolati rendszerének működését különböző kontextusokban mutatja be: a traumatizáló nárcizmus elméletét mint intergenerációsan átörökített kapcsolati/fejlődési traumát; és a klinikus tapasztalatainak feltárását a traumatizáló nárciszták felnőtt gyermekeivel való munka során. Feltárja a szektavezetők és követőik kapcsolatát, és megvizsgálja, hogy a traumatikus nárcizmus hogyan maradt meg csökevényesen a pszichoanalitikus szakma egyes aspektusaiban.
A trauma és a kötődés, az interszubjektivitás és a komplementaritás elméleteit, valamint a relációs pszichoanalízis hagyományának gazdag klinikai érzékenységét egyesítve Shaw bemutatja, hogy a nárcizmus nem pusztán jellemként, hanem az alávetettség sajátos traumájának eredményeként érthető meg, amelyben egy személynek egy hegemón szubjektivitást követelő jelentős másik számára kell objektummá válnia. A traumatikus nárcizmus nemcsak a különböző iskolák pszichoanalitikusai számára kínál terápiás klinikai lehetőségeket, hanem a legkülönbözőbb modalitásokkal dolgozó valamennyi mentális egészségügyi szakember számára. Bár elsősorban a hivatásos pszichoanalitikusoknak és pszichoterapeutáknak szól, ez a könyv a terápiás betegek és a laikus olvasók számára is rendkívül olvasmányos és tanulságos.
