Traumatizing Theory
A Frances Restuccia által szerkesztett Kortárs elmélet sorozat kötete.
Olyan esszék interdiszciplináris gyűjteménye, amelyek kritikusan reflektálnak a pszichoanalízis értékére és korlátaira a traumatikus affektus konceptualizálásában.
A Traumatizáló elmélet című kötet lapozgató könyv mindazok számára, akiket csak távolról is vonz a trauma témája, olyan esszéket tartalmaz, amelyek a pszichoanalízisen túlmutatva újragondolják a traumatikus szorongás, a melankólia kulturális jelentőségét, valamint a szenvedés reprezentációját a tanúvallomásokban, az önelbeszélésben és a politikában.
A Traumatizáló elmélet félreérthetetlenül az élvonalban van, és a traumaelméletet egy új posztmodern szakaszba helyezi. Karyn Ball bevezetője újrafogalmazza a traumakutatáson belül a pszichoanalízisről szóló vitákat. Bettina Bergo esszéje a hisztéria, mint Freud modelljének történeti fejlődését tekinti át a férfiak és nők traumatikus szorongására. Dorothea Olkowski szintén a traumatikus szorongásra összpontosít, de problematizálja Freud maszkulinista és szcientista előfeltevéseit. Sarah Murphy és Susannah Radstone a nyilvános vallomás és tanúságtétel fegyelmező hatásait vizsgálja, míg Ball és Kligerman Deleuze posztpszichoanalitikus Mozi könyveit és Gerhard Richter 1977. október 18. kísérteties ciklusát, mint a traumatikus történelem látens hatásának tanúságait kritizálják. Astrid Deuber-Mankowsky számára a filozófia elkerülhetetlenül a tanúságtétel médiumaként szolgál Sarah Kofman önéletrajzi írásaiban, amelyekben a biológiai zsidó anyja iránti ambivalenciáról és a Sarah-t a náci megszállás idején örökbe fogadó francia nő iránti bűnös szerelemről ír. Drucilla Cornell a transznacionálisan örökbefogadott gyermekek és szüleik ellentmondásos önelbeszéléseit is vizsgálja. A gyűjteményt Juliet Flower-MacCannell, Lauren Berlant és John Mowitt esszéi zárják a traumatikus identifikáció politikájáról a nyilvánosságban.