Olvasói vélemények
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Eredeti címe:
Trip 1964: in which a cycling trip to Rome is resurrected
Könyv tartalma:
1964, tavasz. Két fiatalember, John Turner és Leon van Schaik, iskolai barátok, még tizenévesek, Angliából indulnak kerékpárral Rómába, a "Trip64"-re. Leon napi naplót írt, John rajzolt és fényképezett. Ez a napló strukturálja ezt a beszámolót, és az idősíkok is ebből származnak. Leon első Trip64 éjszakáját május 6-án (1. nap) az oostendei ifjúsági szállóban töltötte, John első éjszakáját május 27-én (22. nap) pedig vászon alatt, egy Maassluis melletti mezőn. Május 31-én (26. nap) Amszterdamban találkoztak, és együtt maradtak, amíg augusztus elején vissza nem érkeztek Angliába. Amikor az utazás véget ért, otthon voltak Buckinghamshire-ben, és az egyetemre készültek. Egyszerű "szünetmentes év" tevékenység, gondolhatnánk, de ez az utazás egy ma már alig felismerhető világot szelt át. A második világháború még mindig mindent beharangozott, kiszínezve az észleléseinket. Még az 1970-es évek elején is baljós asszociációkat keltett a bőrkabát viselése. A vasfüggöny lógott Európán keresztül, korlátozva a látóhatárt. A fasizmus fátyla lógott Spanyolország felett, és hamarosan Görögországot is elfedte. 1984 még az elképzelhetetlenül távoli jövőben volt. A Nukleáris leszerelési kampány az Aldermastontól a Trafalgar térig vonult. A felnőttek életét az újjáépítés keretezte.
Bár Harold Macmillan brit miniszterelnök 1957. július 20-án kijelentette, hogy "soha nem volt még ilyen jó", a háború utáni gazdaság teljes ereje még előttünk állt, és Jean Baudrillard "A fogyasztói társadalom" című könyve 1970-ben jelent meg. Az autók még nem uralták az utakat. Angliában alig volt dugó, kivéve a New Forestben az augusztusi Bank Holidayn. Az utazás kaland volt a fiatalok számára, és egy 1957-es könyv, amely azt magyarázta, hogyan lehet "Európát napi öt dollárból" bejárni, amikor hat dollár 20 shillingnek felelt meg, úgy tűnt, a gazdag amerikaiakat célozta meg. Ennyi shilling egy hétre is elég volt, ahogy a hamarosan leendő diákok rájöttek. És ami a legidegenebb attól, ahogyan most élünk, az életet analóg módon élték. Az internet ötven évvel előttünk állt. A fiúk előre megtervezték az útjukat, útvonalakat rajzoltak az ifjúsági szállók elhelyezkedését tartalmazó útikönyv segítségével, és nem volt garancia arra, hogy lesz helyük valamelyikben, amíg meg nem érkeztek, és be nem kopogtak az ajtón. Az otthoni kapcsolattartás postai úton történt, néhány előre megtervezett gyűjtőhelyre. Minden egyes fényképet alaposan meg kellett fontolni, mivel a film nagyon drága volt. A múlt egy másik világ.
Minket, a hetvenéves fiatalembereket, akik most már azok a fiatalemberek vagyunk, élénk emlékek kísértettek arról, hogy milyenek voltak a dolgok, amikor ott voltunk. Ezért most az egyik kerékpáros által írt naplót, a fényképeket, a fennmaradt tárgyi emlékeket és a rajzokat összevetettük, és a lehető legpontosabb visszaemlékezéssé állítottuk össze. A független bevezetők és záró gondolatok által keretbe foglalt anyagot az utazás három részből álló idővonala strukturálja. Az 1. rész az Alföldön tett egyéni utazásokat dokumentálja, és az amszterdami találkozással zárul. A 2. rész a Velencébe vezető útról szól; a 3. rész Rómáig tart. Vannak rejtélyek. Néhány nap mintha eltűnt volna. Semmiféle keresgélés nem hozza felszínre a Rómából való hazautazásról szóló közös beszámolót. Talán ez így is van rendjén, hiszen ez egy zarándoklat volt a nyugat-európai kultúra egy kis részén keresztül, egy utazás a felnőttkor felé, amely csak ebben az értelemben volt spirituális. Még akkor is a jövő súlya nyomta az elmondottakat és feljegyzetteket. Olyanok voltunk, "mint amilyenek az álmok", és a mi "kis életünk" hívogatott. Vannak itt örömök. Nézd meg magad!
