Ez a karcsú regény, amely egy frissítő fiatal francia hangot mutat be az angol olvasóknak, egyszerre lebilincselő szerelmi történet és az emberiségnek a természet elleni támadásának vizsgálata. Hétnapos utazás után a Dél-Atlanti-óceánon egy Fokvárost kiszolgáló homárhajó fedélzetén Ida megérkezik Tristan szigetére.
A kis szigetközösségben, egy vulkán lejtőin fekvő faluban, amelynek egyetlen határa a hatalmas égbolt és az óceán, fokozatosan megváltozik a tájékozódása, ahogy az idő lassan tágulni kezd. Amikor egy teherhajó zátonyra fut egy szomszédos sziget közelében, és hatalmas mennyiségű olajat ereszt ki, a városban hirtelen őrjöngő nyüzsgés támad. Ida lelkesen csatlakozik egy háromfős csapathoz, akik a kis szigetre mennek, hogy megmentsék az olajjal elázott pingvineket.
Egyik este az egyik férfi visszakíséri őt a faházba, ahol megszállt. Megtapasztalják a szerelem éjszakáját, amely az eldugott szigeten tovább erősödik.
Két hétig távol a világtól - a tenger viharos, nem jön értük hajó - testük tánca és mindent elsöprő szerelmük az egyetlen látóhatár. Az óceán és a féktelen szél ritmusát követve Clarence Boulay ragyogóan testet ad az érzéki elhagyatottság szédítő érzésének.
Trisztán felhúzza az érzelmi vitorlákat, és felborít minden bizonyosságot.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)