Tsavo emberevői

Olvasói vélemények

A kritikák kiemelik „A Tsavo emberevői” című könyvet, amely J. H. Patterson lebilincselő és történelmi jelentőségű memoárja, amely elmeséli a gyarmati Afrikában folytatott vasútépítési tapasztalatait, miközben egy pár hírhedt emberevő oroszlánnal is meg kellett küzdenie. A könyvet lebilincselő kalandregényként írják le, amely gazdag részleteket tartalmaz a tájról, a vadvilágról és a helyi kultúrákról. A szöveg azonban tükrözi a korabeli attitűdöket, beleértve a laza rasszizmust és a vadászati gyakorlatok leírását, amelyek nem biztos, hogy a mai olvasónak tetszenek.

Magával ragadó történetmesélés, történelmi jelentőségű, az afrikai táj és vadvilág gazdag leírása, közérthető írásmód, lenyűgöző karakter J. H. Patterson személyében, jól dokumentált események, kiváló kaland- és történelemrajongóknak, jó minőségű Kindle-kiadás.

Rasszista nyelvezetet és a gyarmati kontextust tükröző elavult attitűdöket tartalmaz, jelentős részek nem kapcsolódnak az oroszlánokhoz, egyes kiadásokból hiányoznak a fényképek, a vadászati ábrázolások és a trófeagyilkosságok miatt visszatetsző lehet, vegyes vélemények a különböző elérhető kiadásokról.

(295 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Man-Eaters of Tsavo

Könyv tartalma:

1898-ban John H. Patterson azzal a megbízatással érkezett Kelet-Afrikába, hogy vasúti hidat építsen a Tsavo folyó felett.

Több héten keresztül Pattersont és többnyire indiai munkásait két emberevő oroszlán módszeresen levadászta. Összesen 100 munkást öltek meg, és az egész hídépítési projektet elhalasztották. Amellett, hogy Pattersonra oroszlánok vadásztak, az emberevő munkások felkutatására és megölésére induló, egyre ellenségesebb és lázadóbb munkások ellen is védekeznie kellett.

Patterson beszámolója az oroszlánok rémuralmáról és az oroszlánok megölésére tett kísérleteiről nagyszerű kalandregény. Nézzük meg az oroszlánok támadásának utóhatásainak leírását: „...

azonnal elindultunk, hogy kövessük a vadállatokat, Dalgairns úr biztos volt benne, hogy megsebesítette az egyiket, mivel a homokban olyan nyomokat találtunk, mint egy törött végtag lábujjai.... a homályban láttunk valamit, amit először oroszlánkölyöknek hittünk; közelebbről megvizsgálva azonban kiderült, hogy a szerencsétlen bábu maradványai voltak, amelyet az emberevők nyilvánvalóan elhagytak, amikor közeledtünk.

A lábakat, az egyik karját és a fél testet megették, és a másik kar merev ujjai a homokban húzódtak végig, amelyek a nyomokat hagyták, amelyeket mi egy sebesült oroszlán nyomának véltünk....”. Ez a klasszikus történet a halálról, a bátorságról és a rémületről az afrikai bozótosban még ennyi év után is lebilincselő.