Tudásfejlődés és társadalmi átalakulások: Cselekvéselmélet az adaptív problémák megoldására

Eredeti címe:

Knowledge Evolution and Societal Transformations: Action Theory to Solve Adaptive Problems

Könyv tartalma:

A tudás több mint információ, hanem az információknak olyan elméletekké és gyakorlatokká való szervezése, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy dolgokat tegyünk és célokat érjünk el. A tudás létrehozásának első szakasza kreatív tudósoktól és vállalkozóktól függött, a második szakaszhoz azonban kutatólaboratóriumokra és kutatócsoportokra volt szükség. Most a szervezetek közötti együttműködésre van szükség a napjainkban felmerülő egyéni, szervezeti, intézményi és globális problémák megoldásához.

Az egyének jelenleg négyféle társadalmi kontextusban nevelkednek: hagyományos, modern, posztmodern és anomikus. Ezek a kontextusok magyarázzák a pártok közötti megosztottságot, valamint azt, hogy egyesek képtelenek érvényesülni a társadalomban. A posztmodern kontextus olyan egyéneket hoz létre, akik kognitívan összetettek, kreatívak, kritikusak, de empátiával rendelkeznek mások iránt. A tudásteremtés felgyorsulását nemcsak a kreatívabb posztmodern egyének, hanem a szervezeti innováció és az innovatív régiók növekedése okozza. A radikális innovációkat elriasztó szervezeti struktúrákat szembeállítják azokkal, amelyek elősegítik azokat. Hasonlóképpen, három innovatív régió - a Szilícium-völgy, a svédországi Kistra és a tajvani Hszincsu - történetét állítják szembe a Boston melletti Rt. 128-as út kudarcával.

A tudás létrehozásának második hulláma során a társadalmi struktúrák vertikálisan differenciálódtak. Most, a harmadik hullámban a differenciálódási folyamat horizontális. A rétegződési rendszerben ez inkább különböző tőkés osztályokat és munkalogikákat jelent, mint szuper fizetésekkel rendelkező társadalmi osztályokat, ami növeli a társadalmi egyenlőtlenséget. A szervezetek tanulmányozásában ez missziós és önmenedzselési formákat jelent, ahol a posztmodern egyének értelmes munkát kapnak és személyre szabott szolgáltatást kérnek. A hálózatok tanulmányozásában ez az ellátási láncokat felváltó rendszerszintű, koordinált hálózatok felemelkedését jelenti.

A munkaerőpiacok, a termék- és szolgáltatáspiacok, valamint a közpiacok (választások) növekvő hatékonyságának hiánya miatt a rendszerszintű koordinált hálózatok javasoltak megoldásként. Továbbá szükség van egy olyan nemzeti testületre, amely a hiányszakmákban speciális készségekkel rendelkező egyénekből áll, akiket aztán a hátrányos helyzetű területeken történő munkavégzésre lehet beosztani. Az óvodát, az általános iskolát és a középiskolát újra kell találni, hogy elősegítsük a társadalmi mobilitást. A mezőgazdaságnak és az iparnak is radikális újításokra van szüksége. Az új civil társadalom kiépítéséhez a kormányoknak ösztönözniük kell a másokon segítő programokban való részvételt.