Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Paris Monographs in American Archaeology 21.
A Mochica civilizáció, a Peru északi partvidékén a Kr. u. 1. századtól a 9. századig kialakult pre-Inka társadalom számára a falfestészet a művészi kifejezés fontos formáját jelentette. Ezek a monumentális festett jelenetek, amelyek főként a kulturális épületek számára voltak fenntartva, és egy kodifikált elbeszélő nyelvet követtek, a kommunikáció kiváltságos eszközét alkották, amely lehetővé tette az uralkodók számára, hogy a néphez eljuttassák a kialakult politikai hatalom és a társadalmi rend szimbolikus üzenetét. A vályogtéglára festett festmények és domborművek ikonográfiai tanulmányozása lehetővé tette számunkra, hogy megértsük, hogy ezek egy olyan ideológiai diskurzust illusztráltak, amely alapvetően az istenek imádatának és a kapcsolódó rituális szertartásoknak volt szentelve. Az azonosított mitikus ábrázolások ily módon a mochica vallás és az elit politikai hatalmának szentelték magukat. A falfestészetnek tehát nemcsak dekoratív funkciója volt, hanem sokkal inkább szimbolikus szerepe: az ideológiai vektor szerepe, amely nélkülözhetetlen volt e szöveges írás nélküli civilizáció számára. A freskódíszítés fontossága a mochica társadalmon belül további kutatásokat inspirált e ritka relikviák korábbi kutatására. Az ikonográfiai értelmezéseken túlmenően elengedhetetlennek tűnt, hogy e falfestmények létrehozásának és kidolgozásának folyamata iránt is érdeklődjünk.
A Peruban ritkán alkalmazott archeometria alkalmazásával a szerző nemcsak régészeti, hanem konzerválási problémákra is választ tudott adni. Így a Moche területén található Huaca de la Luna, az El Brujo területén található Huaca Cao Viejo, a Castillo de Huancaco monumentális komplexumának és a Sipn temetkezési emelvényének fizikai-kémiai vizsgálatával a mochicai művészek által használt képalkotási technikákról kaphattunk támpontokat. Így sikerült rekonstruálni az e falfestmények előállítása során követett teljes folyamatot, a nyersanyagok kinyerésétől a végső tábla elkészítéséig. Az egyes helyszínekről származó eredmények összehasonlításával lehetővé vált e művészeti technológia tér-időbeli fejlődésének feldolgozása, e kézműves tevékenység megszervezésének vizsgálata és a mochicai festőművészek társadalmi státuszának jobb megértése. Végezetül a szerző egy multidiszciplináris, laboratóriumban és terepen közösen végzett megközelítéssel értékelte az e relikviákon ma alkalmazott konzerváló kezelések hatékonyságát, hogy optimalizálja e kivételes festett örökség tartósságát.