Tudományos modellek a tudományfilozófiában

Olvasói vélemények

A könyv átfogó tudományos vizsgálatot nyújt a tudományos modellekről, kitérve azok történetére, definícióira, szerepére és filozófiai következményeire. A könyv a tudományos és filozófiai háttérrel rendelkező olvasókra szabott, sűrűnek és szakszerűnek tekinthető. Bár jól szolgálja elsődleges célközönségét, az általános olvasók számára kihívást jelenthet.

⬤ A tudományos modellek és történelmi kontextusuk mélyreható feltárását nyújtja.
⬤ Világosan megírt, sűrű tudományos szöveg.
⬤ Célközönségét (tudományfilozófusok és gyakorló tudósok) nagyon jól szolgálja, talán jobban, mint bármely más forrás.
⬤ Hasznos a tudományos modellezés filozófiai alapjai iránt érdeklődők számára.

⬤ Nagyon technikai és sűrű; a laikus olvasók számára nehéz lehet.
⬤ A teljes megértéshez előzetes tudományos, filozófiai vagy tudományos modellezési ismeretekre van szükség.
⬤ Nem alkalmas a tudományos modellek bevezető könyvének.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Scientific Models in Philosophy of Science

Könyv tartalma:

A tudósok évszázadok óta használnak modelleket a jelenségek leírására és további analógiák alapjául. A Scientific Models in Philosophy of Science című könyvben Daniela Bailer-Jones eredeti és átfogó filozófiai elemzést állít össze arról, hogyan használták és értelmezték a modelleket történelmi és kortárs kontextusban egyaránt.

Bailer-Jones felvázolja a modellek sokféle formáját (az egyenletektől kezdve az állatokig.

A fizikai tárgyaktól az elméleti konstrukciókig), és azt, hogy hogyan használják őket. Megvizsgálja a XIX. századi fizikusok, például Kelvin és Maxwell által alkalmazott korai mechanikus modelleket, leírja gyökereiket Newton és mások matematikai elveiben, és összehasonlítja őket a mai mechanisztikus megközelítésekkel. Bailer-Jones ezután áttekinti az analógia 19. század végi használatát, mint a modellek megértésének és a különböző tudományágak összekapcsolásának eszközét. Feltárja, hogy az analógiák maguk is lehetnek modellek, vagy segíthetnek azok létrehozásában.

A huszadik század első felében a logikai empirizmus irodalmában kevés szó esett a modellekről. A logikai empiristák elsősorban az elméletre összpontosítva úgy vélték, hogy a modellek ideiglenes jelentőségűek, hibásak és korrekcióra várnak. A logikai empirizmus későbbi vitatása, különösen az elméletek hipotetikus-deduktív számbavétele olyan filozófusok által, mint Mary Hesse, az 1950-es években újra érdeklődést váltott ki a modellek fontossága iránt, amely a mai napig tart.

Bailer-Jones elemzi a későbbi tételeket: a modellek mint metaforák.

Kuhn paradigma fogalma.

Az elméletek szemantikai szemlélete.

És többek között Cartwright és Morrison esettanulmányos megközelítései. Ezután olyan témákról szóló aktuális vitákba bocsátkozik, mint a jelenségek versus adatok, a modellek és elméletek közötti különbségtétel, a reprezentáció és a realizmus fogalma, valamint a modellekben lévő hamisságok megkülönböztetése.