Tudományos önéletrajz és egyéb írások

Olvasói vélemények

Max Planck „Tudományos önéletrajz (és más írások)” című könyve betekintést nyújt életébe és gondolataiba, különösen a kvantumelméletről, valamint a tudomány és a vallás kapcsolatáról. Míg sok olvasó lebilincselőnek és tanulságosnak találja a tartalmat, egyesek kritizálják, hogy nem elég mély és rosszul van megformázva.

A könyv világos betekintést nyújt Planck tudományos és filozófiai gondolkodásmódjába, így fiatal és tapasztalt tudósok számára egyaránt jó olvasmány. Az olvasók nagyra értékelik a tudomány és az etika metszéspontjának feltárását, valamint a 19. század végi és 20. század eleji tudományos közösségen belüli történelmi kontextusát. A fordítás könnyen olvasható.

A kritikusok megemlítik, hogy az írói stílus hiányos, Planckot gyenge írónak nevezik. Egyes kritikák szerint a könyv inkább személyes emlékek gyűjteményének tűnik, mint szisztematikus tudományos önéletrajznak, és egyes esszéket sekélyesnek tartanak. Emellett a könyv formázására is vannak panaszok, mivel rosszul készült nyomtatott példányról van szó.

(14 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Scientific Autobiography and Other Papers

Könyv tartalma:

A huszadik századi fizika legnagyobb zsenijének lenyűgöző önéletrajzában Max Planck elmeséli életének, céljainak és gondolkodásának történetét. A posztumusz megjelent kötetben szereplő írások a nagyközönség számára íródtak, és hozzáférhetővé teszik tudományos elméleteit, valamint filozófiai eszméit, beleértve az etikáról és az erkölcsről alkotott gondolatait is.

Max (Karl Ernst Ludwig) Planck német fizikus és filozófus volt, aki kvantumelméletéről ismert, amelyért 1918-ban fizikai Nobel-díjat kapott. Planck 1858-ban született a németországi Kielben, akadémikus családban, és már fiatal korától kezdve nagyra értékelte az oktatást. A müncheni és a berlini egyetemeken a nagy tudományos vezetők, Kirchhoff és Helmholtz mellett tanult fizikát.

Korai munkássága főként a termodinamika tanulmányozására összpontosított, majd 1900-ban publikálta kvantumelméletéről szóló tanulmányát, amely megváltoztatta a modern fizika arculatát. Planck egész életében a berlini egyetem professzoraként dolgozott, és a Kaiser Wilhelm Society for the Promotion of Science elnökeként is tevékenykedett.

A második világháború alatt Planck nagy megpróbáltatásokat élt át, miközben Németországban maradt, de nyíltan szembeszállt a náci rezsimmel. Két fia közül az egyiket ebben az időszakban végezték ki egy Hitler elleni sikertelen merénylet miatt, és Planck berlini otthonát végül lebombázták.

Egészen 1947-ben bekövetkezett haláláig írt fizikáról és filozófiáról.