Értékelés:
A kritikák dicsérik a könyvet az Alaszkai autópálya mentén zajló életet bemutató, gyönyörű és történelmi fotókkal tarkított elmélyült feltárása miatt. Sok olvasó szerint a könyv magával ragadó és nosztalgikus, különösen azok számára, akik ismerik a régiót. Az írást azért értékelik, mert megörökíti az ott élő és dolgozó emberek egyedi történeteit, ami mind történelmi, mind szociológiai szempontból érdekes olvasmánnyá teszi a könyvet.
Előnyök:⬤ Egyedülálló betekintés az Alaszkai autópálya mentén élő emberek életébe.
⬤ Gyönyörű, történelmi és professzionálisan elkészített fényképek.
⬤ Magával ragadó írás, amely nosztalgiát és romantikát idéz.
⬤ Ismeretterjesztő az eltűnőben lévő úttörőházak történetéről.
⬤ Megragadja az országúti utazások és a személyes történetek lényegét.
⬤ Néhány olvasó több fényképet szeretett volna.
⬤ Az Alaszkai autópálya iránt különösen érdeklődőkre korlátozódik, ami kizárhatja a szélesebb közönséget.
(10 olvasói vélemény alapján)
Beyond Mile Zero: The Vanishing Alaska Highway Lodge Community
1942-ben Észak-Amerika nyugati partvidéke a Pearl Harbor elleni támadás után veszélybe került, ami arra késztette az amerikai kormányt, hogy katonai utat építsen a BC-beli Dawson Creek és az AK-beli Delta Junction között. A vezetési kihívásként és távoli tájairól híres Alaska Highway 1948-ban nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt.
Ez volt az autó aranykorának kezdete. Silvertip, Swift River, Silver Dollar, Krak-R-Krik, Chickaloon és más furcsa és különös létesítmények jelentek meg az autópálya mentén, amelyek kávét, benzint, beszélgetést és éjszakázási lehetőséget kínáltak az utazóknak. A roadhouse-ok fénykorában a tulajdonosok és az alkalmazottak a határon éltek, és jó béreket kerestek. Néhányan egy életre szóló elkötelezettséget és egy helyet kerestek, ahol családot alapíthatnak, mások élvezték az elszigeteltséget. A kamionosoktól eltekintve ma már a legtöbb ember üzemanyag-takarékos autókkal és önellátó lakóautókkal járja az Alaszkai autópályát - a kunyhók szolgáltatásai iránti kereslet csökkent, és a vállalkozások a túlélésért küzdenek.
2014 decembere óta a yukoni Gontard és Kelly működő és elhagyott kunyhókat látogatnak, hogy megörökítsék az Alaska Highway egyedülálló kultúráját, mielőtt az teljesen eltűnik. A könyvben szerepelnek Gay Frocklage visszaemlékezései, akinek szülei, Doris és Bud Simpson az autópálya egyik legrégebbi roadhouse-ját, a Mile 716 Rancheria Lodge-ot (Yukon) üzemeltették; Bud és Pam Johnson, akik az alaszkai Mile 1318 Tok Lodge-ban ismerkedtek meg, hat hónappal később összeházasodtak, és három évtizeden át vezették a Lodge-ot; valamint Ross Peck, akinek szülei, Don és Alene Peck 1950-1963 között a Mile 200 Trutch Lodge-ot (BC) üzemeltették autópálya-lodge-ként és vadászkiképző bázisként.
A Beyond Mile Zero archív és korabeli fényképeket egyaránt tartalmazó kötet az Alaszkai autópálya kultúrájának fejlődését tárja fel, és a helyiek és az utazók számára egyaránt érdekes lehet.