Túl a történelmi Jézus keresésén: Egy felfedezés emlékiratai

Olvasói vélemények

Thomas Brodie könyve ellentmondásos tézist állít fel, miszerint Jézus és Pál nem történelmi személyek, hanem az Ószövetségből származó irodalmi konstrukciók. Ez az ír domonkos pap és bibliatudós által megfogalmazott nézőpont megkérdőjelezi a hagyományos tudományos nézeteket, különösen Bart Ehrman Jézus történetiségének védelmével szemben. Brodie műve személyes elbeszélést tartalmaz a hit és a tudomány útján megtett útjáról, így egyszerre memoár és tudományos érvelés.

A könyvet dicsérik a Krisztus-mítosz elmélet lenyűgöző irodalmi megközelítése, a meggyőző érvek és a szerző bátor papi helytállása miatt. A recenzensek elgondolkodtatónak találták Brodie módszereit és meglátásait az Ó- és Újszövetség kapcsolatáról, és az írói stílusát könnyen olvashatónak jegyezték meg. Sokan nagyra értékelik a bibliai szövegek vizsgálatában tanúsított alaposságát, és hálát adnak azért, hogy hozzájárul a Jézus történelmi létezéséről folytatott beszélgetéshez.

A kritikusok szerint a könyvből hiányzik az eredeti kutatás, és unalmas, egyesek pedig valószínűtlennek vagy napirenden lévőnek tartják Brodie következtetéseit. Aggályosnak tartják, hogy elbeszélése aláássa a történelmi Jézus jelentőségét, és a holokauszttagadáshoz hasonló tagadással teszik egyenlővé. Egyes olvasók kiábrándítónak találják, és megkérdőjelezik a Jézus létezése ellen szóló érveinek érvényességét, és túlzónak és túlságosan szkeptikusnak bélyegzik.

(15 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Beyond the Quest for the Historical Jesus: Memoir of a Discovery

Könyv tartalma:

Az elmúlt negyven évben, miközben a történeti-kritikai kutatások újult erővel próbálták rekonstruálni a bibliai szövegek mögött álló eseményeket, nem utolsósorban Jézus életét, az irodalomtudomány két ága végre megérett az érettségre. Először is, a kutatók felismerték, hogy számos bibliai szöveg régebbi, még létező szövegek átdolgozása vagy átalakítása, így világosabbá vált, hogy honnan származnak a bibliai szövegek.

Másodszor pedig az ókori kompozíciós művészet tanulmányozása tisztázta a bibliai szövegek egységét és célját, vagyis azt, hogy a bibliai szövegek hová tartoztak. Brodie szerint az evangéliumok mögött álló elsődleges irodalmi modell az Illésről és Elizeusról szóló bibliai beszámoló, ahogy azt R. E.

Brown már 1971-ben meglátta.

Tom Brodie, ír, dominikánus pap és bibliatudós, életútjának e lenyűgöző emlékiratában elmeséli, milyen lépéseket tett meg mozgalmas, sok országban megélt élete során, hogy arra a következtetésre jusson, hogy az Újszövetség Jézusról szóló beszámolója lényegében a héber Biblia Septuaginta változatának, illetve egyes esetekben korábbi újszövetségi szövegeknek az átírása. Jézus kihívása a leendő tanítványoknak (Lk 9.

57-62) például az Illésnek a Hórebbel szembeni kihívás (1Kir 19) átalakítása, míg a Jeruzsálemből és Júdeából Szamáriába és azon túlra vezető útja (Jn 2. 23-4. 54) mélyen adós az ApCsel 1-8-ban található, Isten Igéjének útjáról szóló beszámolóval.

Az irodalmi adósságok és a művészet nyomon követésének munkája még korántsem fejeződött be, de egy következtetést már le lehet és le is kell vonni: ez pedig az, hogy Jézus - nyersen szólva - nem létezett történelmi személyiségként. Ez nem olyan negatív, mint ahogyan az elsőre tűnhet. Egy mélyen személyes zárófejezetben Brodie egy új látásmódot kezd kidolgozni Jézusról, mint Isten jelenlétének ikonjáról a világban és az emberi történelemben.