Értékelés:

A Barbara McClure által írt Beyond Individualism in Pastoral Care and Counseling (Túl az individualizmuson a lelkigondozásban és a tanácsadásban) egy éleslátó kritika és útmutató a lelkigondozói tanácsadók és a kapcsolódó szakemberek számára, amely a gyógyulás és az átalakulás közösségi megközelítését hangsúlyozza. McClure az individualizmustól való elmozdulásra szólít fel az egyének társadalmi és spirituális összefüggéseikben való összekapcsolódásának megértése felé, miközben gyakorlati javaslatokat is tesz a lelkipásztori tanácsadási gyakorlat javítására.
Előnyök:A könyvet dicsérik alaposságáért, empirikus kutatásaiért és a lelkipásztori tanácsadás területén történő átalakulásra vonatkozó gyakorlati javaslataiért. Foglalkozik a közösség, a társadalmi rendszerek és a teológiai keretek fontosságával, így értékes forrás a lelkigondozók, szociális munkások és terapeuták számára. McClure reményteljes víziója a jobb gyakorlatokról visszhangra talál a lelkipásztori tanácsadásban mélységet kereső olvasók körében.
Hátrányok:A kritikusok rámutatnak, hogy McClure elutasítása a hagyományos ortodox teológiával szemben alááshatja a hitalapú gyakorlatok átalakító erejét. Megközelítése nagymértékben támaszkodik a modern teológiai keretekre, amit egyes olvasók korlátozónak találhatnak. Emellett aggályok merülnek fel javaslatainak gyakorlati megvalósíthatóságával kapcsolatban, különösen ami a lelkipásztori tanácsadás finanszírozásának intézményi önzetlenségre való támaszkodását illeti.
(4 olvasói vélemény alapján)
Moving Beyond Individualism in Pastoral Care and Counseling: Reflections on Theory, Theology, and Practice
Az éleslátó kritikák és az alternatív gondolkodási és gyakorlási módokhoz rendelkezésre álló források ellenére az individualizmus továbbra is uralkodó és korlátozó ideológia a lelkipásztori pszichoterápia és tanácsadás területén. Philip Rieff volt az egyik első, aki rávilágított az individualizmus negatív következményeire a pszichoterápiás elméletekben és gyakorlatokban.
Mint a freudi hagyomány örökösei és gyakran rajongói, amellyel szemben Rieff és mások kritikusak, a lelkipásztori teológusok érezték vádjának szúrását, és mégis, a McClure által bemutatott empirikus kutatások azt mutatják, hogy a lelkipásztori tanácsadásban dolgozó szakemberek ellenállnak a változásnak. Az individualista perspektíva leküzdésére tett kísérleteik korlátozottak és hatástalanok voltak, mert az individualizmus beágyazódott a terület domináns teológiai és elméleti forrásaiba, gyakorlatába és szervezeti berendezkedésébe. Csak ezek radikális újraértékelése teszi lehetővé a lelkipásztori tanácsadás gyakorlatát egy poszt-individualista módban.
McClure több kritikus átalakítást javasol: a gyógyító gyakorlat irányítására használt operatív teológiák kiszélesítése és elmélyítése, a lelkipásztori tanácsadó szerepének kibővítése, az operatív antropológia újragondolása, a bűn és az ítélet visszakövetelése, a partikuláris árnyalása az egyénnel szemben, a gyakorlatok ideális eredményének újragondolása, és a gyakorlatokat támogató szervezeti struktúrák újragondolása. Csak az ilyen szintű felülvizsgálat teszi lehetővé, hogy az egyháznak ez a szolgálata túllépjen individualista korlátain, és összetettebb, hatékonyabb és társadalmilag megfelelőbb módon kínáljon gyógyulást.