(Sur)rendering
Mario Mart n Gij n (Sur)rendering című műve egy elveszett és megtalált szerelmet leíró rövid, passzionális szövegekből álló sorozat.
Ez talán nem hangzik újdonságnak a költészet történetében, de a költő a nyelvi újrateremtés összetett folyamatával merít el bennünket a történetében: újrateremtés az újra feltalálás értelmében és újrateremtés mint játék, vagy játékosság is. Eduardo Moga így magyarázza módszerét: „Mario Mart n Gij n költészetét morfológiai promiszkuitás jellemzi, amely a nyelv kísérletezésre való fogékonyságának intenzív tudatosságából fakad.
A szavak a költő kezében lexikális agyaggá válnak, vagy olyan artikulált egységekké, amelyekbe más szavak teleszkópszerűen illeszthetők. A szavak törnek, csavarodnak, morzsolódnak a lapra, mint a homok. Olyanok, mint egy mozaik szétszórt darabkái, amelyek új kirakóssá állnak össze.
Ez úgy történik, hogy zárójeleket tesznek a betűk köré, a betűk közötti választást lehetővé tevő kötőjeleket, a szótagokat elválasztó vagy összekötő kötőjeleket, az őket körülvevő szavakhoz egyformán tartozó utótagokat vagy előtagokat. Ez megsokszorozza egy mondat olvasási módjait, megsokszorozza lehetséges egyidejű jelentéseit.” Így a költő egyetlen versben képes zsonglőrködni az öröm emlékével és a jelen szenvedésével, az örömmel és a fájdalommal: (pre/es/ab)sence. A szinkronicitásra törekvő kétértelműség, a szerelem nyelve éppoly ellentmondásokkal teli lesz, mint maga a szerelem.