Túl sok mag

Olvasói vélemények

Gabrielle Myers „Too Many Seeds” című verseskötete az étel, a természet és az élet értelme közötti kapcsolatokat vizsgálja élénk képekkel és egyszerűséggel. A gyűjtemény arra hívja az olvasót, hogy elmélkedjen a természetről és mulandó létünkről, és az étel-metaforák segítségével mély gondolatokat közvetít. A versek gazdagok leírásokban és érzelmi mélységben, ami magával ragadó olvasmánnyá teszi őket.

A gyűjtemény buja és gazdag leírásokat tartalmaz, amelyek mély kapcsolatot teremtenek a természettel és az ételekkel. Számos kritikus kiemeli az érzelmi hatást és a versek érzéki élményeket idéző képességét. Az eredeti hang és az egyszerű nyelvezet hozzáférhetővé teszi a költészetet, és elismeréssel adóznak az élet jelentéseinek tematikus feltárása miatt.

Egyes olvasók talán korlátozónak találják az ételekre és a természetre való összpontosítást, ha szélesebb témákat keresnek. Emellett azok, akik nem szoktak verseket olvasni, úgy érezhetik, hogy a formátum megfélemlíti őket, még akkor is, ha a nyelvezet egyszerűnek és közvetlennek tekinthető.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Too Many Seeds

Könyv tartalma:

A Too Many Seeds olyan verseket tartalmaz, amelyek az ételt és a táplálkozást a maga összetett pompájában vizsgálják, ahogyan azt a farmon, a konyhában és az élelmiszergyárban végzett munka során megtapasztaljuk, valamint a lélek táplálásának metaforikusabb módjait.

Fedezze fel a láthatatlan élelmiszergazdaságot, amelyről sokan közülünk nem is tudnak. A Too Many Seeds egy kis farmon a földeken való helytállástól az aszaltgyümölcs-gyár elgázosított, fertőtlenített és ellenőrzött világán át a konyhai és vendéglátóipari munkákig egy utazásra visz minket az élelmiszertermeléssel, különös tekintettel arra, hogy mit jelent ez Amerikában.

A versek intim pillanatképeket és felfedezéseket mutatnak be arról, hogyan jut el hozzánk az étel, és gondosan mérlegelik, hogyan gondoskodunk a földről, másokról, akikkel közösségben vagyunk, valamint önmagunkról, és mit jelent ez a táplálkozásunk szempontjából. Juan Felipe Herrera, az Egyesült Államok korábbi költője írja: „Gabrielle Myers nem riad vissza egyfajta posztmodern naturalizmustól, ahol megízlelhetjük a dolgokat, láthatjuk őket, sőt - merem állítani - meg is érinthetjük »opálos, ropogós bőrüket«. Bár a világ-anyag és a társadalmi-anyag eltolódik és szétszedődik költészetének szcenikai konstrukcióiban, mégis sikerül neki egy buja 21.

századi személyes pointillizmus. A legbájosabb, legcsábítóbb.” Poets and Writers: California Writers Exchange Conte st.