Tulalip, a szívemből: Egy rezervátum közösségének önéletrajzi beszámolója

Olvasói vélemények

A könyv Harriette Shelton Dover, a Tulalip közösség jelentős személyiségének és népének szókimondó szószólójának hangját és örökségét örökíti meg. Beszélgetéseinek átirataiból áll, amelyek egyedülálló betekintést nyújtanak Tulalip történelmébe, kultúrájába és az amerikai őslakosok előtt álló kihívásokba. Az olvasók nagyra értékelik a könyv személyes és történelmi mélységét, amely egyben a generációk közötti küzdelmek és az örökség fontosságának életbevágóan fontos dokumentuma is.

⬤ Nélkülözhetetlen és egyedülálló információkat nyújt a Tulalip történelméről és kultúrájáról.
⬤ Harriette Shelton Dover hangját, humorát és véleményét élénken érzékelteti.
⬤ Szeretettel mutatja be az amerikai őslakosok örökségét és a közösség küzdelmeit.
⬤ Inspiráció és útmutatás forrása az olvasók számára.
⬤ Érzelmeket keltő személyes történetekkel vonzza az olvasókat.

⬤ Néhány olvasó szerint a szerkezet és a mélység miatt nem könnyű olvasmány.
⬤ Hiányoznak a részletes információk bizonyos témákról, például a szövetségi közigazgatás működéséről és az ősi vallási gyakorlatokról.
⬤ Egyes szempontok megmagyarázhatatlannak vagy feltételezettnek tűnhetnek, így az olvasók több kontextusra vágynak.

(9 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Tulalip, From My Heart: An Autobiographical Account of a Reservation Community

Könyv tartalma:

A Tulalip, From My Heart című könyvében Harriette Shelton Dover leírja életét a Tulalip rezervátumban, és beszámol a törzsek számtalan problémájáról, amelyekkel a kitelepítés után szembesültek.

Az 1904-ben született Dover úgy nőtt fel, hogy a törzse öregjeitől hallotta, milyen nehézségekkel járt a falvaikból a Tulalip-öbölben lévő rezervátumba való költözés: elégtelen élelmiszer- és vízellátás, kemény gazdasági körülmények, valamint a vallási üldözés, amely betiltotta a potlatch-házakat és más szertartási gyakorlatokat. Dover maga minden évben tíz traumatikus hónapot töltött egy indián bentlakásos iskolában, amely tapasztalat fejlesztette politikai tudatosságát és éles igazságérzetét.

Dover, aki az első indián nő volt a Tulalip igazgatótanácsában, a maga személyes, gyakran vad stílusában írja le tapasztalatait, felfedve törzsének erős kötődését és tartós hűségét a ma már mások által elfoglalt földhöz.