Olvasói vélemények
Összegzés:Mark Johnston „A halál túlélése” című műve a halál túlélésének lehetőségét kívánja feltárni az emberiséghez való hozzájárulás gondolatán keresztül, de kritikával kell szembenéznie bonyolultsága és nem egyértelmű írásmódja miatt. Míg egyes olvasók elgondolkodtatónak találják a filozófiai vizsgálódást, sokan csalódottságuknak adnak hangot az érvek és a világosság hiánya miatt.
Előnyök:A könyv elgondolkodtató, és jelentős filozófiai kérdéseket boncolgat az erkölcs, az identitás és a halál túlélésének lehetőségével kapcsolatban. Johnston gondolatai megkérdőjelezik a halál utáni életről alkotott hagyományos nézeteket, és az emberiséghez való hozzájáruláson keresztül egyedülálló perspektívát kínálnak az élet megélésére.
Hátrányok:Az írás sűrű, és a nem filozófusok számára gyakran nehezen érthető, egyes olvasók számára nem egyértelmű és szövevényes. Sokan úgy érezték, hogy az érvek nem meggyőzőek, és túlságosan elavult filozófiai alapokra támaszkodnak, így csalódottak az általános következtetésekben és a nyújtott betekintésben.
(8 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Surviving Death
Könyv tartalma:
Miért ellentétesek a természetfeletti hiedelmek a túlvilági élet valódi megértésével
Ebben a rendkívüli könyvben Mark Johnston a személyes identitás és az én új értelmezését vázolja fel, és ezáltal tisztán naturalista módon számol be a halál túléléséről.
A halál veszélyezteti a jóság fontosságának érzékelését. A fenyegetésnek akkor lehet megfelelni, ha - ahogy Szókratész mondta - a halálban van valami, ami jobb a jónak, mint a rossznak. Ám, mint Johnston kimutatja, a túlvilágról szóló minden létező teológiai elképzelés vagy inkoherens, vagy ellentmondásban van a természet működésével. A jóság jutalmának e természetfeletti képei elfedik az én filozófiai tanulmányozása és a judaizmusban, a kereszténységben, a hinduizmusban és a buddhizmusban közös jóságról szóló beszámoló közötti feltűnő összhangot is: a jó ember az, aki egyfajta én-halálon ment keresztül, és aki úgy él átformált életet, hogy képzeletben belép mások életébe, előre látva szükségleteiket és valódi érdekeiket. Az emberiség gondviselőjeként, aki saját halálát viszonylag jelentéktelennek tartja, a jó ember képes átlátni a halálon.
De ez még nem minden. Johnston szorosan érvelő állításai, miszerint nem létezik tartós én, és hogy identitásunk bizonyos értelemben proteánus, azt sugallják, hogy a jó túléli a halált. Az igazi jóságot meghatározó, a jövőre irányuló aggodalom miatt a jók szó szerint tovább élnek az emberiség előre rohanásában. Valahányszor egy csecsemő születik, a jó ember új arcot kap.
