Értékelés:
A könyv Tunézia egyedülálló útját mutatja be a demokrácia felé az arab tavasz közepette, kiemelve történelmi, társadalmi és kulturális alapjait, amelyek megkülönböztetik Tunéziát a többi arab országtól. A könyv nagy sikert aratott világos magyarázatai és lebilincselő történetmesélése miatt, amely a tudósok és a laikusok számára egyaránt érthetővé teszi az összetett kérdéseket. A szerző hangsúlyozza az oktatás és a nők szerepvállalásának fontosságát Tunézia fejlődésében.
Előnyök:⬤ Magával ragadóan megírt
⬤ Világos betekintést nyújt Tunézia modernkori történelmébe
⬤ A nem szakemberek számára is hozzáférhető
⬤ Kiemeli az oktatás és a nők szerepvállalásának szerepét
⬤ Összehasonlítást kínál más arab nemzetekkel
⬤ Időszerű és releváns kommentárok
⬤ Gazdag történelmi kontextus és részletesség.
⬤ Néhány kritikus úgy érzi, hogy a szerző egyoldalúan szemléli a témát, különösen amikor az iszlám szélsőségeket okolja a politikai problémákért, miközben figyelmen kívül hagyja a nyugati beavatkozást
⬤ Néhány olvasó úgy találta, hogy a könyvből hiányzik a kortárs politikai viták mélysége
⬤ A szerző hitelességével kapcsolatos kritikák a Tunéziával kapcsolatos átfogó ismeretek vélt hiányán alapulnak.
(16 olvasói vélemény alapján)
Tunisia: An Arab Anomaly
Az arab tavasz Tunéziával kezdődött és Tunéziával ért véget. A brutális elnyomással, humanitárius katasztrófákkal és polgárháborúval sújtott térségben egyedül a tunéziai jázminforradalom adott utat a békés átmenetnek egy működő demokráciához.
Négy rövid év alatt a tunéziaiak progresszív alkotmányt fogadtak el, tisztességes parlamenti választásokat tartottak, és az ország első demokratikusan megválasztott elnökét iktatták be. De vajon Tunézia egyszerűen elkerülte a szomszédait sújtó szerencsétlenségeket, vagy voltak olyan sajátosságok, amelyek megkülönböztették az országot és különleges esetté tették? A Tunézia: Egy arab rendellenesség című könyvében Safwan M.
Masri azokat a tényezőket vizsgálja, amelyek az ország kivételes tapasztalatát alakították. Nyomon követi Tunézia reformtörténetét az oktatás, a vallás és a nők jogai terén, és azt állítja, hogy a mai viszonylag liberális és demokratikus társadalom magvait már a XIX.
század közepén elültették. Masri úgy érvel, hogy Tunézia nem mint más arab országokban másolható modell, hanem inkább mint anomália tűnik ki, mivel a reformizmus története a régió többi országától eltérő pályára állította.
Az elbeszélés az identitás fogalmait, az iszlám és a társadalom közötti kapcsolatot, valamint a vallás hegemón szerepét vizsgálja az arab régió oktatási, társadalmi és politikai menetrendjének alakításában. A több tucatnyi szakértővel, vezetővel, aktivistával és hétköznapi polgárral készített interjúkon, valamint a gazdag ismeretanyag szintézisén alapuló Masri érzékeny, gyakran személyes hangvételű beszámolót nyújt, amely nemcsak Tunézia, hanem a tágabb értelemben vett arab világ megértéséhez is kulcsfontosságú.
