Turn and Burn: Egy vadászpilóta emlékei és vallomásai

Olvasói vélemények

A memoárról szóló kritikák általában pozitív fogadtatásban részesültek, kiemelve a szerző magával ragadó történetmesélését és a katonai tapasztalatok mélységét. Sok olvasó értékelte a jól kidolgozott elbeszélést, valamint a személyes anekdoták és a harci tapasztalatok keveredését. Néhány kritika azonban rámutatott a szerző politikai nézeteivel, a szaggatott írásmóddal és a történelmi összefüggések kezelésével kapcsolatos problémákra, különösen a vietnami háborút illetően.

Jól megírt és lebilincselő memoár, amelyben keverednek a harci és nem harci élmények. A szerző alázatról tesz tanúbizonyságot, és olyan személyes anekdotákat oszt meg, amelyek visszhangot keltenek az olvasókban. A könyvet inspirálónak és elgondolkodtatónak tartják, és a katonai háttérrel és érdeklődéssel rendelkezők számára is vonzó.

Egyes olvasók kritikával illetik a szerző politikai nézeteit, amelyek polarizálnak, mások pedig a közhelyekkel és redundanciával teli, szaggatott írói stílust emelik ki. Vannak olyan megjegyzések is, amelyek a szerző történelmi események, különösen a vietnami háború értelmezésére vonatkoznak, amit egyesek félreinformáltnak találtak.

(58 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Turn and Burn: A Fighter Pilot's Memories and Confessions

Könyv tartalma:

A "Fordulj és égj" című könyvben a szerző magával viszi az olvasót a pilótafülkébe, ahol megosztja velünk gyermekkori álmának beteljesülését, valamint huszonnégy éves vadászpilóta-pályafutása során harci és békeidőben egyaránt megélt legemlékezetesebb kalandjait és szerencsétlenségeit. Ossza meg a szerző érzéseit, amikor ellenséges légvédelmi lövegek vették körül, amikor kétszer kellett kényszerleszállást végrehajtania, amikor a repülőgép heves és irányíthatatlan reakciót adott, amikor egy nagy pulykamadár csapódott be a szélvédőn keresztül a pilótafülkébe, amikor a repülőgép 200 láb magasan volt a földtől és közel 600 mérföld/órás sebességgel haladt, hogy csak néhányat említsünk azok közül az emlékezetes alkalmak közül, amelyeket a szerző megoszt.

Az olvasók eközben szemléletesen beszámolnak a vadászpilóták különleges életének örömeiről és örömeiről, félelmeiről és rémületeiről, csalódásairól és beteljesedéseiről, az izgalmakról, az intenzitásról és a humorról, valamint a vadászpilóták közösségének különleges és elválaszthatatlan kötelékéről. A szerző beszámolója mélyen személyes is, mivel megosztja véleményét a vietnami háború alatti legfelsőbb vezetésről, mind a civil, mind a katonai vezetésről. Kritikáját osztja azok túlnyomó többsége, akik abban a háborúban harcoltak, és többek között azt, hogy a vezetés nem értette meg az ellenséget, ami a háborúba indulás elsődleges feltétele, hogy nem volt hajlandó megtenni a győzelemhez szükséges lépéseket, ami a háborúba indulás elsődleges feltétele, és ami a legrosszabb, hogy lelkiismeretlenül hajlandó volt hagyni, hogy az amerikai hadsereg jelentős személyi és erőforrás veszteségeket szenvedjen egy olyan háborúban, amelyet nem nyerhetett meg.

A szerző büszkeségét, hogy a vadászpilóták közösségéhez tartozik, egy ismeretlen szerző által a katonai repülőkről írt vers utolsó mondata foglalja össze, amely így szól: "Mert mi repültünk, senkit sem irigyelünk a földön".

A szerzőről:

Darrell Ahrens egykori tengerészgyalogos, a légierő vadászpilótája és műveleti törzstisztje, középiskolai tanár és lelkész. A Chapman Egyetemen, a Bostoni Egyetemen és a Fuller Teológiai Szemináriumban szerzett diplomát, valamint a Fegyveres Erők Személyzeti Főiskoláján, a Légiharc Főiskolán és a Nemzeti Védelmi Egyetemen szerzett diplomát.