Eredeti címe:
Prickly Pear: A Social History of a Plant in the Eastern Cape
Könyv tartalma:
Magyarázat arra, hogyan vált egy Mexikóból származó invazív kaktusz Afrikában bevételi forrássá.
Bár számos tanulmány foglalkozik a növények és növények globális befolyásával, ez talán az első olyan társadalomtörténet, amely egy dél-afrikai növény köré épül. A növények önmagukban nem egészen történelmi szereplők, de tulajdonságaik és lehetőségeik hozzájárulnak az emberi történelem alakításához. Az olyan növények, mint például a szúrós kökörcsin, általában láthatatlanok azok számára, akik nem használják őket, vagy legalábbis az emberek tudatának perifériáján vannak. Ez a könyv elmagyarázza, hogy a Keleti-fokvidéken miért nem voltak periférikusak sok ember számára, és hogy egy Mexikóból származó vad és néha invazív kaktusz, amely több mint 200 évvel ezelőtt talált utat magának a világ körül, miért marad fontos a kunyhókban és kisvárosokban élő afrikai nők számára. A történet középpontjában álló központi feszültség a tüskéskaktuszról alkotott különböző és olykor egymásnak ellentmondó emberi nézetekkel kapcsolatos. Egyesek elfogadták vagy élvezték a jelenlétét.
Mások ki akarták irtani. Míg a kereskedelmi állattenyésztők kezdetben rendkívül értékesnek találták a növényt, a huszadik század elején, amikor a tanyákat és a közbirtokosságokat ellepte, már csapásként tekintettek rá. A Keleti-fokvidék elszegényedett vidéki és kisvárosi közösségei számára azonban isteni ajándék volt. Egyes helyeken még ma is jelentős jövedelmet biztosít a szegény fekete családoknak. A tüskés körtéről - és annak termesztett, gerinctelen fajtájáról - szóló viták az elmúlt évszázadban és még annál is több alkalommal váratlanul alakultak ki. Egyes tudósok, akik egykor a kiirtás hívei voltak, ma már a tüskés kaktusz fajtáit a jövő növényeinek tekintik, amelyek kiválóan alkalmazkodnak az éghajlatváltozás és a globális felmelegedés által sújtott világhoz. A könyv a biológiai sokféleség fogalma körüli központi problémákkal is foglalkozik. Hogyan lehet egyensúlyt teremteni egyrészt a biológiai sokféleség megőrzése, másrészt annak felismerése között, hogy a növényáthelyezések - és általában véve a fajáthelyezések - részei voltak az emberi civilizációkat történelmileg alátámasztó dinamikus termelési rendszereknek. Az olyan amerikai növényeket, mint a kukorica, a maniókabogyó és a tüskéskörte, felbecsülhetetlen értéket teremtettek Afrikában. Az átvitt növények számos mezőgazdasági rendszer, valamint a hibrid botanikai és kulturális tájképek középpontjában állnak, amelyek néha olyan kincset érnek, amely valószínűleg nem fog teljesen visszafordulni. E növények némelyike kiszorítja a helyi fajokat, de felbecsülhetetlen értékű a helyi megélhetés szempontjából.
A Prickly Pear hosszú távon vizsgálja ezt a dilemmát, és azt sugallja, hogy a biológiai sokféleséggel kapcsolatos elképzeléseknek jelentős kulturális dimenzióval kell rendelkezniük. A Prickly Pear tartalma intenzív levéltári kutatáson, a szerzők által a Keleti-fokvidéken készített interjúkon, valamint a térségben élő emberek növényhasználatára és -fogyasztására vonatkozó megfigyeléseiken alapul.
