Tűz az emberek elméjében: A forradalmi hit eredete

Olvasói vélemények

James Billington „Tűz az emberek elméjében” című könyvét a 18. századtól a 20. századig tartó forradalmi mozgalmak átfogó feltárása miatt dicsérik, mély betekintést nyújtva a forradalmakat alakító ideológiákba és jelentős történelmi eseményekbe. Az olvasók kiemelik történelmi jelentőségét, az írói empátiát és a forradalmi tevékenységekben részt vevő szereplők részletes bemutatását. Egyes kritikák szerint azonban nem minden olvasó számára lesz lebilincselő, jelezve, hogy az elbeszélő történetmesélés helyett az elemzőbb megközelítést részesítik előnyben.

Alapos történelmi elemzés, jól megírt és empatikus, a forradalmi ideológiák átfogó tárgyalása, jelentős a modern forradalmak megértéséhez, prominens személyiségek ajánlják, a történelmi igazság iránt érdeklődők számára nélkülözhetetlen kiegészítő.

Egyes olvasók kevésbé lebilincselőnek vagy túlságosan analitikusnak találják, és aggályok merülnek fel a magas árával kapcsolatban.

(41 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Fire in the Minds of Men: Origins of the Revolutionary Faith

Könyv tartalma:

Ez a könyv egy hit eredetét követi nyomon - talán az évszázad hitét. A modern forradalmárok hívők, akik nem kevésbé elkötelezettek és intenzívek, mint egy korábbi korszak keresztényei vagy muszlimjai. Ami újdonság, az az a hit, hogy a hagyományos hatalom erőszakos megdöntéséből tökéletes világi rend fog kialakulni. Ez az eleve valószínűtlen elképzelés a tizenkilencedik században felpezsdítette Európát, és a huszadik században a Nyugat legmarkánsabb ideológiai exportcikkévé vált a világ többi részébe. Billingtont a forradalmárok érdeklik - egy új hagyomány innovatív megteremtői. Történelmi kerete a francia forradalom lecsengésétől a tizennyolcadik század végén az orosz forradalom kezdetéig, a huszadik század elejéig terjed.

A színház az ipari korszak Európája volt.

A fő színpadot a nagyvárosokban, például Párizsban, Berlinben, Londonban és Szentpéterváron található újságírói irodák jelentették. Billington jelentős bizonyítékokkal alátámasztva állítja, hogy a forradalmi ideológiákat éppúgy formálta a németországi okkultizmus és proto-romantika, mint a francia felvilágosodás kritikai racionalizmusa. A társadalomelmélet politikai gyakorlattá való átalakítása lényegében három orosz forradalom műve volt: 1905-ben, 1917 márciusában és 1917 novemberében.

Az európai világ külső peremén zajló események a forradalomról szóló vitákat Párizs és Berlin iskolatermeiből és sajtótermeiből a hatalom termeibe vitték.

A forradalmi dogmák káros gyakorlati következményeivel kapcsolatos kemény realizmusa ellenére Billington nagyra értékeli a forradalom legjobb támogatóinak identitását, olyan emberekét, akik a hagyományos nemzeti, etnikai és nemi határokat átlépve hirdették a társadalmi igazságosságot. Amikor ez a könyv eredetileg megjelent, a The New Republic "figyelemre méltónak, tanultnak és élénknek" üdvözölte, míg a The New Yorker megjegyezte, hogy Billington "nagy figyelmet szentel az egyének életének és érzelmeinek, és ez teszi könyvét magával ragadóvá". Ez a könyv felbecsülhetetlen értékű történelmi mű, és hozzájárul a politikai élet megértéséhez.