Olvasói vélemények
Összegzés:Priscilla Long „Tűz és kő” című könyvét mélyen magával ragadó esszégyűjteményként dicsérik, amelyben személyes emlékiratok, tudomány és művészet fonódik össze. Az esszékben az olvasók mélyreható témákat fedezhetnek fel az emberi tapasztalatoktól kezdve a genetikán át a szerző saját családi történeteiig. Számos recenzens kiemeli Long írásának szépségét és humorát, gyakran kapcsolódva az életről szóló elmélkedéseihez. Egyesek azonban egyes esszéket túlságosan stilisztikusnak vagy tartalmatlannak találnak, ami a gyűjtemény koherenciájával kapcsolatban vegyes érzésekhez vezet.
Előnyök:Az írásokat varázslatosnak, magával ragadónak és elgondolkodtatónak írják le, amelyek egyedülálló módon keverik a memoárokat, a tudományt és a személyes tapasztalatokat. A kritikusok nagyra értékelik Long költői hátterét, humorát és elgondolkodtató stílusát, és úgy találják, hogy az esszék egyszerre éleslátóak és gazdag nyelvezetűek. Sok olvasó úgy találta, hogy a könyvet nem lehet letenni, és kiemelte, hogy képes mély érzelmeket és meglátásokat kiváltani.
Hátrányok:Néhány recenzens úgy érezte, hogy bár a könyv egyes részei érdekesek, más részei elkalandozónak vagy értelmetlennek tűnnek. Néhányan megjegyezték, hogy a stílus néha háttérbe szorította a tartalmat, és néhány esszét összefüggéstelennek éreztek. Voltak említések a szakzsargonról, amelyet egyes olvasók nehezen tudtak feldolgozni.
(17 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Fire and Stone: Where Do We Come From? What Are We? Where Are We Going?
Könyv tartalma:
Priscilla Long Tűz és kő című művét ugyanazok a kérdések vezérlik, mint amelyeket Paul Gauguin festő 1897-es festményének címében feltett: Honnan jövünk? Mik vagyunk mi? Hová megyünk? Ezek a kérdések túlmutatnak a mindennapi triviális dolgokon, és eredetünk lényegén töprengenek.
Long saját történetét használva próbakőnek, emberi gyökereinket vizsgálja, és azt, hogyan formálják azt, akik ma vagyunk. Személyes története felöleli a Maryland keleti partján lévő tejgazdaságban egypetéjű ikerként eltöltött gyermekkorát, a hatvanas évek zűrzavarát, társadalmi változásait és zenéjét, nővére öngyilkosságát, valamint a csendes-óceáni északnyugati művészeti életét. A memoár itt az írónő egyéni és nagyon személyes életének szálait kiterjeszti a tudományra, a történelemre és az ősökre, irodalmi és genetikai értelemben egyaránt, egészen a neandervölgyiekig visszamenőleg.
Long mélyen költői személyes esszéket használ arra, hogy nagyobb összefüggéseket vonjon le, és lenyűgöző kérdéseket tegyen fel az identitásról. A négy különálló fejezet által keretbe foglalt Tűz és kő túllép a műfajon, és egy átfogó elégiává fejlődik arról, hogy mit jelent embernek lenni.
