Értékelés:
A könyv mélyrehatóan elemzi a 9/11 Hollywoodra és az amerikai filmművészetre gyakorolt hatását, a filmek által formált kulturális kontextusra és mitológiára összpontosítva. Ajánlott azoknak, akik olyan tudományos megközelítést keresnek, amely túlmutat a filmművészet tipikus narratíváin.
Előnyök:⬤ A 9/11-nek a filmművészetre gyakorolt hatásának mélyreható elemzése
⬤ a tudományos ismereteket közérthető írással ötvözi
⬤ a kulturális kontextusról való kritikus gondolkodásra ösztönzi az olvasót
⬤ tudományos célokra ajánlott
⬤ szélesebb körű áttekintést nyújt a 9/11 utáni filmművészetről.
Kifejezett ellenérvet nem említettek a kritikák, de mivel az egyik felhasználó hangsúlyozta, hogy nem csak az akciófilmekről és a dokumentumfilmekről szól, talán kevésbé tetszhet azoknak, akik szűkebb fókuszt keresnek.
(5 olvasói vélemény alapján)
Firestorm: American Film in the Age of Terrorism
Úgy vélték, hogy szeptember 11-e bizonyos filmeket, például a robbanásokkal teli akcióthrillereket vagy a nagy balesetveszélyes blockbustereket, amelyekben a főhős sértetlenül megússza, elavulttá tesz.
Bár ezeknek a filmeknek a gyártása valóban visszaesett, a támadásoknak a hollywoodi kreatív termelésre gyakorolt teljes hatása még mindig nem alakult ki. 9/11 arra kényszerítette a filmkészítőket és forgatókönyvírókat, hogy új történetmesélési módszereket találjanak? Milyen filmek készültek 9/11-re válaszul, és ezek tényszerűek-e? Lehetséges-e egyáltalán költői szabadságot gyakorolni egy ilyen pusztító, széles körben átélt tragédia esetében?
Stephen Prince az első tudós, aki nyomon követi a 9/11 hatását az amerikai filmgyártásra. A Fahrenheit 9/11 (2004) című dokumentumfilmektől a zombis filmekig, valamint az olyan fikciós elbeszélésektől, mint A királyság (2007) vagy Mike Nichols Charlie Wilson háborúja (2007), Prince értékeli, hogy a filmkészítők milyen mértékben használták ki, magyarázták, értették vagy értelmezték a támadásokat és az azt követő iraki háborút, beleértve az Abu Ghraibban történt incidenseket is. A terrorizmus 9/11 előtti ábrázolásaival kezdi, mint például Alfred Hitchcock Szabotázs (1936) című filmje, majd olyan stúdió- és független filmekkel folytatja, amelyek közvetlenül reagálnak 9/11-re.
Figyelembe veszi a dokumentumfilmes portrékat és az összeesküvés-elméletet bemutató filmeket, valamint a sorozatos televíziós műsorokat (leginkább a Fox 24 című sorozatát) és a televíziós filmeket, amelyek a támadásokat szélesebb, intimebb formában mutatják be. Végül Prince úgy találja, hogy ezekben a győzelmekben és kudarcokban az amerikai filmkészítés egy izgalmas új korszaka bontakozott ki.
