Twenty-Two on Peleliu: Négy csendes-óceáni hadjárat a hadtesttel: Egy régi tengerészgyalogos emlékiratai

Olvasói vélemények

A könyv első személyben, George Peto tengerészgyalogos szemszögéből meséli el a II. világháborút, részletezve az olyan csatákban szerzett megrázó élményeit, mint Peleliu és Okinawa. A könyv a nagy gazdasági világválság alatti korai életének kihívásait ötvözi a katonai szolgálatával, gazdag leírást adva mind személyes útjáról, mind a háború brutális valóságáról. Míg sok olvasó a történetmesélést magával ragadónak, a történelmi ismereteket pedig értékesnek találja, néhányan az e-könyv formátumban a szerkesztéssel és a fejezetek felépítésével kapcsolatos problémákat észlelnek.

Magával ragadó történetmesélés, a csaták szemléletes leírása, a szerző fiatalkori életéről szóló éleslátó reflexiók, jól megalapozott történelem, személyes anekdoták, amelyek visszhangot keltenek az olvasóban, és tiszteletteljes tisztelgés a veteránok áldozatai előtt.

Szerkesztési problémák az e-könyv változatban, rossz mondatszerkezetek, hosszú fejezetek, amelyek megzavarhatják az olvasás folyását, és néhány önéletrajzi tartalom a háborús elbeszéléshez képest érintőlegesnek tűnhet.

(129 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Twenty-Two on Peleliu: Four Pacific Campaigns with the Corps: The Memoirs of an Old Breed Marine

Könyv tartalma:

"Peto önéletrajza úgy olvasható, mint egy hollywoodi kasszasiker forgatókönyve...” -- Books Monthly

1944. szeptember 15-én az amerikai első tengerészgyalogos hadosztály a Fülöp-szigetek felszabadításának előjátékaként partra szállt a Csendes-óceán középső részén fekvő Peleliu nevű kis szigeten. A tengerészgyalogosok első hulláma között, amely aznap partra szállt, volt a 22 éves George Peto.

Az ohiói farmon felnövő George mindig is a szabadban szeretett lenni és felfedezni. Ez kihívássá tette az iskolát, de vadászati, halászati és csapdázási képességei segítettek ételt tenni a családja asztalára. Szegény tinédzserként, aki egy zord környéken élt, rendszeresen verekedésekbe keveredett, és a vándorlási vágya miatt nehezen tudott munkát vállalni. Miután a CCC-vel nyugaton dolgozott, úgy döntött, hogy a tengerészgyalogsághoz való csatlakozás kalandlehetőséget és napi háromszori étkezést kínál számára; így 1941-ben, alig néhány hónappal Pearl Harbor előtt bátyjával együtt belépett a hadtestbe.

A kiképzőtábort és a kiképzést követően kezdetben különböző őrségi egységekhez osztották be, mígnem a Csendes-óceánra vezényelték, és az 1. tengerészgyalogosokhoz osztották be. Első harci tapasztalata a Finschhavennél való partraszállás volt, majd Cape Gloucester következett. Ezután előretolt megfigyelőként Peleliunál partra szállt az egyik vezető amtraccal, és egy hétig heves harcokat látott, mielőtt az ezredet a nagy veszteségek miatt feloszlatták. Hat hónappal később az ő hadosztálya lett a közvetlen tartalék az első okinavai partraszálláshoz. A D+1-es partraszálláskor nem ütköztek ellenállásba, de több mint hat hónapig harcoltak Okinawán.

Ez egy „öreg tengerészgyalogos” vad és figyelemre méltó története, a nagy gazdasági világválságban töltött fiatalkorától kezdve a csendes-óceáni kiképzésen és harcokon át a háború utáni életéig, a saját szavaival elbeszélve.