Értékelés:
A könyv átfogóan vizsgálja a tipológiát a bibliai kontextusban, különösen azt, hogy hogyan kapcsolódik az Újszövetséghez és annak megváltástörténeti felfogásához. Míg sok olvasó értékeli mélységét és meglátásait, egyesek kritizálják a könyv szervezését és egyes szakaszok relevanciáját.
Előnyök:⬤ Kitűnő reprint, kiváló nyomdai minőségben.
⬤ Értékes forrás a Biblia tanulmányozói számára, amely mélyrehatóan feltárja a tipológiát.
⬤ Goppelt átfogó és mélyreható képet nyújt a tipológiának a megváltás történetében betöltött szerepéről, hangsúlyozva a Jézus Krisztussal való kapcsolatát.
⬤ Hasznos történeti áttekintéseket és definíciókat tartalmaz, amelyek a különböző hátterű olvasók számára is hasznosak.
⬤ A könyv első, a késő zsidó tipológiáról szóló részét irrelevánsnak és túlságosan hosszúnak tartják, ami egyesek szerint veszteség nélkül elhagyható.
⬤ A tartalom szervezése frusztráló; számos részlet között váltakozik, anélkül, hogy kielégítő átfogó narratívát kapnánk.
⬤ Néhány olvasó megkérdőjelezi Goppelt tipológiai hivatkozásainak egyértelműségét és gyakorlatiasságát, úgy érzik, hogy a kisebb részletekre való összpontosítás elvonja a figyelmet a nagyobb témák megértésétől.
(4 olvasói vélemény alapján)
Typos: The Typological Interpretation of the Old Testament in the New
Ez egy igény szerint nyomtatott könyv, ezért nem visszaváltható.
Leonhard Goppelt 1938-39-ben készítette el Erlangenben doktori disszertációját "Typoszok: Die typologische Deutung des Alten Testaments im Neuen" címmel. Munkájának maradandó értékét 1969-ben bizonyította, amikor ezt a disszertációt újranyomták, egy függelékkel "Apokaliptika és tipológia Pálnál" címmel. Goppelt munkája azért őrizte meg jelentőségét, mert a bibliai hermeneutikával -- a bibliaértelmezés módszertanának tanulmányozásával -- foglalkozik, amely az utóbbi években megújult érdeklődés tárgya.
A normatív hermeneutika keresésében Goppelt az Ószövetség újszövetségi értelmezéséhez folyamodik útmutatásként. "A Szentírásnak az Újszövetségre jellemző értelmezésének tanulmányozását" kínálja, hogy a Biblia mai értelmezéséhez normatív útmutatót nyújtson. Goppelt számára a központi kérdés az, hogy az Ószövetség és Jézus Krisztus hogyan kapcsolódik egymáshoz, és Goppelt válasza erre a kérdésre abban rejlik, hogy az Újszövetség hogyan értelmezi az Ószövetséget -- tipológiailag.
Goppelt a tipológia különböző meghatározásainak rövid áttekintésével kezdi, hogy meghatározza, hogyan különböztethető meg az allegóriától, amellyel gyakran összekeverik. E bevezető fejezet után Goppelt három részre osztja művét: A tipológia a késő judaizmusban, a tipológia az Újszövetségben, valamint az apokaliptika és tipológia Pálnál. A késő judaizmusról szóló áttekintésében Goppelt a palesztinai és a hellenisztikus judaizmust egyaránt megvizsgálja, hogy meghatározza a tipológia helyét irodalmaikban. Az Újszövetségre térve Goppelt először Jézus Krisztus ábrázolását vizsgálja a szinoptikus evangéliumokban és az Apostolok Cselekedeteiben. Ennek az ábrázolásnak elemei Jézus mint próféta, mint Dávid fia és Úr, valamint mint az Emberfia. Goppelt úgy találja, hogy e jellemzések mindegyike tipológiailag kapcsolódik az Ószövetséghez. Hasonlóképpen, a következő, a szinoptikusokban és az Apostolok Cselekedeteiben ábrázolt egyházról szóló fejezetében Goppelt számos tipológiai kapcsolatot talál az ószövetségi Isten népe és az újszövetségi egyház között.
Goppelt ezután a páli leveleket vizsgálja a Szentírás általános páli használata, valamint Krisztusról és az egyházról alkotott nézetei szempontjából. Goppelt itt csatolja az 1. és 2. Péterről és Júdásról szóló rövid feldolgozásokat. A következő fejezetekben Goppelt a Zsidókhoz írt levéllel, János evangéliumával, végül pedig az apokaliptikával és a tipológiával foglalkozik Pálnál. Itt vizsgálja az Ószövetség és az Újszövetség kapcsolatának hagyományos megközelítéseit, a tipológiai megközelítés eredetét és létjogosultságát, valamint a tipológia és a történeti-kritikai módszer kapcsolatát is.
