U Know How Much I Hate Being Alone in Social Situations
Lawrence azt írja: „Ezt a fémtestet acélból vagy valami opálos anyagból kellett volna készítenem”, majd: „... minden olyan nehéz”. U KNOW... megvilágít egy súrlódó teret, amely nehéz (és sokféle) testekből, elnyelésből, kisugárzásból, annyi nézésből és nézésből áll. Lawrence debütáló gyűjteménye saját testet épít, metszően, egyik zsigeri réteget a másik után, amelyet a hétköznapi és veszélyes tekintetek éles eszű visszatérései textúráznak. Ez a mű a legkisebb provokációt is meg meri kockáztatni, rendíthetetlenül, szinte mindentudó tudatossággal mindarról, ami körülveszi, és a legélesebb fogait ígéri mindazoknak, akik nem hajlandók látni.” - Sasha Banks.
„Valahányszor Stephon Lawrence munkáival találkozom, tudom, hogy az írott szóval való játék vibráló, aktív bemutatójára számíthatok. Lawrence nemcsak gyönyörködik ebben a játékban, hanem egy darabka taccsot kínál, hogy csatlakozzunk költészetének édességéhez. Lawrence u know... sziszeg szavak, mint „bloe bl dizz zst” után nagy események az erdőben, a hétköznapokban és a8ing trash későn. Vajon idegrendszerünk tud-e megkönnyebbülést azután, hogy milyen túlvilági igazságokat világított meg számunkra? Lawrence debütáló könyve bevonja a gyomornyálkahártyát, elszántságot épít a furcsaságok befogadására és a poétika elcseszésére. Lawrence a forgatókönyvben azt kérdezi: „””. Hallgass az üzenetére, lehet, hogy ez lesz az utolsó luxus, amit megengedhetsz magadnak.” - Jasmine Gibson.
Költészet. Hibrid. Művészet.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)