Psychopolitical Anaphylaxis: Steps Towards a Metacosmics
Az antropocén néven ismertté vált nagymértékű gyorsulás olyan pusztító következményekkel járt, amelyek azzal fenyegetnek, hogy veszélyes és potenciálisan robbanásveszélyes konvergens határátlépést eredményeznek, nemcsak éghajlati vagy bioszférikus, hanem pszichoszociális szempontból is. Ez a konvergencia újfajta gondolkodást és az alapvető filozófiai, politikai és gazdasági elméletek újragondolását követeli meg, különösen a számítógépes kapitalizmus korának fényében, hogy megakadályozzuk, hogy ez a konvergencia teljesen katasztrofálissá váljon.
Bernard Stiegler francia filozófus szerint egy ilyen újragondolás alapját - nagyon általános módon - az entrópia gondolatának kell képeznie. Pszichopolitikai anafilaxia Stiegler munkásságát vizsgálja, abból merít, és párbeszédet folytat vele, és célja, hogy lépéseket tegyen az újfajta gondolkodás felé. Többek között Georges Canguilhemtől és Peter Sloterdijktől is kölcsönözve egy olyan immunológiai perspektíva mellett érvel, amely a pszichopolitikai görcsöket egyfajta anafilaxiás sokknak tekinti, amely végzetes következményekkel fenyeget.
A paradoxon, amellyel végső soron szembe kell nézni az antropocénben - amelyet entropocénként fogunk fel -, az az ellentmondás, amely a globális sürgős vészhelyzeti eljárás sürgős szükségessége és az ugyanilyen szükséges feladat között feszül, hogy időt találjunk arra, hogy gondosan újragondoljuk az ezen az anafilaxián túli utat. Ebben a könyvben Daniel Ross amellett érvel, hogy a mai gondolkodásnak az a feladata, hogy ezt a paradoxont megélje, és egy új dinamika alapjává tegye.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)