Udvariasság Shakespeare-ben: Brown és Levinson udvariassági elméletének alkalmazása Shakespeare komédiáira

Eredeti címe:

Politeness in Shakespeare: Applying Brown and Levinsons politeness theory to Shakespeare's comedies

Könyv tartalma:

Penelope Brown és Stephen Levinson azt javasolta, hogy a hatalom (P), a távolság (D) és az arccal fenyegető cselekedet rangsorolt szélsősége (R) az udvariassági szintek univerzális meghatározói a kétoldalú diskurzusban. Ezt az állítást itt Shakespeare kora újkori angol nyelvhasználatára teszteljük a Sok hűhó semmiért, a Mértéket a mértékért, A héja megzabolázása és a Tizenkettedik éjszaka című művekben. A vígjátékokat azért használjuk, mert: (1) a drámai szövegek nyújtják a legjobb információt a korabeli köznyelvi beszédről.

(2) a komédiákban szereplő pszichológiai monológok biztosítják a belső élethez való hozzáférést, ami szükséges az udvariassági elmélet megfelelő teszteléséhez.

És (3) a komédiák a társadalom teljes skáláját reprezentálják egy olyan időszakban, amely az udvariassági elmélet szempontjából nagy jelentőséggel bír. A négy színdarabból szisztematikusan kerestük a minimálisan kontrasztos kétpárokat, ahol a kontraszt dimenziói a hatalom (P), a távolság (D) és a belső szélsőség (R). Amikor ilyen párt találunk, két beszédet kell pontozni az udvariasság szempontjából, és az elmélet alapján meg kell jósolni, hogy melyiknek kell udvariasabbnak lennie. A P és az R esetében az eredmények megfelelnek az elmélet által megjósoltaknak, a D esetében azonban nem. A D két összetevője, az interaktív közelség és az affektus, nem kapcsolódik szorosan egymáshoz a darabokban. Az affektus erősen befolyásolja az udvariasságot (a megnövekedett tetszés növeli az udvariasságot, a csökkent tetszés pedig csökkenti az udvariasságot).

Az interaktív közelség kevéssé vagy egyáltalán nem befolyásolja az udvariasságot. Az udvariasságnak a vígjátékokban a jellemrajzolásra való felhasználását szemléltetjük.