Üdvözlöm a nyolcadik utcát: Morton Feldman Collected Writings of Morton Feldman

Olvasói vélemények

Morton Feldman összegyűjtött írásai betekintést nyújtanak a művészetről, a zenéről és a 20. század közepének avantgárd mozgalmában elfoglalt helyéről alkotott gondolataiba. Bár az esszéket és jegyzeteket mélységük és irodalmi minőségük miatt ünneplik, egyes olvasók számára sűrűek és kihívást jelenthetnek. Feldman elmélkedéseiből kiderül, milyen gazdag kapcsolatai vannak a kortárs művészekkel, és milyen kritikusan viszonyul a különböző zenei ideológiákhoz.

⬤ Az amerikai avantgárd egyik kiemelkedő zeneszerzőjének éleslátó reflexiói.
⬤ Magával ragadó és elgondolkodtató írásmód.
⬤ Gazdag történelmi kontextus az 1950-es évek művészetére és zenéjére gyakorolt hatások tekintetében.
⬤ A zeneelméletet nem ismerők számára is hozzáférhető.
⬤ Személyes anekdotákat és megjegyzéseket tartalmaz a művésztársakról, ami fokozza az elbeszélés intimitását.

⬤ Egyes olvasók számára a szöveg túl sűrű vagy kihívást jelentő lehet.
⬤ Feldman kritikai nézőpontja néha nyersnek vagy elutasítónak tűnhet, különösen a nem avantgárd zenével szemben.
⬤ Ez nem egy átfogó kritikatörténet, hanem inkább személyes gondolatok és esszék gyűjteménye.
⬤ A könyv talán nem nyújt mély betekintést a zenéjének technikai aspektusaiba.

(15 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Give My Regards to Eighth Street: Collected Writings of Morton Feldman

Könyv tartalma:

Morton Feldman úgy írt, ahogy zenét komponált, gondosan egymás után helyezve az egyik elemet a másik után, az avantgárd legvilágosabb megfontolásai közül néhányat létrehozva arról, hogy mit jelent zenét csinálni.

Morton Feldman (1926-87) a 20. század legbefolyásosabb amerikai zeneszerzői közé tartozik, akinek zenéje szélsőségesen csendes és finom szépségéről ismert (miközben maga Feldman híresen nagy és hangos volt).

Karlheinz Stockhausen egyszer megkérdezte a zeneszerzőt, mi a „titka”: „Nem nyomom a hangokat” - válaszolta Feldman. Írásai hasonlítanak a zenéjéhez csendes nyugalmukban, a magabiztosság és a kétségek közötti ingadozásukban. Viccesek és tanulságosak is, nemcsak a saját zenéjéről, hanem az 1950-es években kibontakozó New York-i festők, költők és zeneszerzők egész New York-i iskolájáról, köztük Feldman barátairól, Jackson Pollockról, Philip Gustonról, Mark Rothko-ról, Robert Rauschenbergről, Frank O'Haráról és John Cage-ről.

A Give My Regards to Eighth Street Feldman írásainak hiteles gyűjteménye, amely Feldman publikált cikkeiből, műsorfüzeteiből, lemezborítóiból, előadásaiból, interjúiból és kiadatlan írásaiból válogatott. Azon ritka könyvek egyike, amelyből bárki inspirációt meríthet, függetlenül attól, hogy milyen hivatásban vagy tudományágban dolgozik.