Értékelés:
A könyv Dwayne Burns erőteljes memoárja, amelyben részletesen beszámol a második világháborúban ejtőernyősként szerzett élményeiről. Váltakozik a harci élményei és személyes reflexiói között, mély betekintést nyújtva egy katona háborús életébe. A kritikusok nagyra értékelik az érzelmi mélységet, a hitelességet és a Burns által nyújtott történelmi kontextust.
Előnyök:⬤ Gyors szállítás és a könyv kiváló állapota.
⬤ Magával ragadó és megható személyes beszámoló egy ejtőernyős katonának a második világháborúban szerzett élményeiről.
⬤ Egyedülálló perspektívát nyújt a katonák közötti kötelékről és a háború személyes életekre gyakorolt hatásáról.
⬤ Jól megírt és magával ragadó történetmesélés.
⬤ Értékes kontextust ad a 82. légideszantosok és műveleteik történetéhez.
⬤ A könyv szerkezete gyakori visszatekintéseket tartalmaz, amit néhány olvasó zavarónak és zavarónak talált.
⬤ Bizonyos harci részletek nem elég mélyek, ami megnehezíti bizonyos csaták, például Normandia követését.
(16 olvasói vélemény alapján)
Jump Into the Valley of the Shadow: The War Memories of Dwayne Burns Communications Sergeant, 508th Parachute Infantry Regiment
Amikor Dwayne Burns 18 éves lett a második világháború idején, elhatározta, hogy Amerika legjobbjai mellett akar harcolni. Csatlakozott az ejtőernyősökhöz, és a 82. légideszant hadosztály 508. ezredéhez osztották be. Nem is sejtette, hogy egy évvel később egy lövedékektől hemzsegő C-47-es repülőgépen fog szárnyalni Normandia felett, és a szövetségesek Európa visszafoglalására irányuló hadjáratának élén fog állni.
Burns a német vonalak mögött szállt le a D-nap sötét, korai óráiban, és fokozatosan megtalálta hadosztálya többi túlélőjét. Az ejtőernyősök minden oldalról zűrzavaros, futó harcot vívtak a sövényeken keresztül, végül egy körülzárt tanyán foglaltak állást. Az ejtőernyősök, akiknek egy szobát tartottak fenn az egyre növekvő hullahegyeknek, kitartottak, amíg végül a partok felől előrenyomuló gyalogság fel nem váltotta őket.
A Normandiából való kivonulás után a légi csapatokról azt mondták, hogy "lyukat égetnek a SHAEF zsebében", és ezért Montgomery tervének részeként Hollandiába indították őket, hogy hídfőállást szerezzenek a Rajnán át. Ez a nappali ugrás kevésbé volt zavaros, mint az éjszakai, de a vártnál több német volt, és kevesebb szövetséges erő támogatta. Ez egy újabb, minden irányban folyó, pontról pontra folyó harcok örvénye volt, és bár a 82d elérte a céljait, a hadjárat egészében véve csak veszteségeket hozott.
A 82d alig töltötte fel magát utánpótlással, amikor a németek áttörték az amerikai frontot az Ardennekben. A 82. ejtőernyősök teherautókra szálltak, és siettek a páncélosok támadásának útjába állni. Bastogne-on áthaladva északabbra, St. Vith-be mentek, ahol az amerikai 7. páncélos és más hadosztályok tántorogtak. A 82. a gyorsan felállított védelmi peremekkel tartotta magát, lehetővé téve a többi egység számára a menekülést. Miután visszaverték a német SS masszív támadásait, az ejtőernyősök felháborodva hallották, hogy őket is visszavonulásra utasították. Nem érezték, hogy szükségük lenne rá, de Monty elhatározta, hogy "rendet tesz a csatatéren". Január 3-án ellentámadásba lendültek a fagyos dombokon keresztül, lezárva a Bulge-t és üldözve a németeket vissza a Birodalomba.
Ebben a művében Dwayne Burns, akit fia, Leland (U. S. Army, 1975-79) segít, nemcsak a harc káoszát meséli el, hanem egy fiatal katona intim gondolkodását is, aki a történelem több legnagyobb csatájának középpontjába került. Emlékei lenyűgöző betekintést nyújtanak a közelharc valóságába.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)