Ugrásom a mennyből

Eredeti címe:

my jump from heaven

Könyv tartalma:

Azt álmodtam, hogy Emilyvel, Johnnal és Willie-vel vacsorázom. Érdekelte őket a modern életünk, és megkérdezték, hogy a férfiak és a nők még mindig összetörik-e egymás szívét? "Igen - mondtam nekik -, ti még mindig jól meg tudtok élni a Földön". Aztán megálltam, és azt mondtam: "Igen, talán jobban, mint annak idején. Emily, te is." Úgy néztek rám, mintha megértették volna a fontosságukat, és Willie azt mondta: "Nos, mi voltunk a legnagyobb költők a földön, és valami furcsa oknál fogva itt vagyunk az álmodban Mi a fenét írtatok? ".

Azt válaszoltam: "Írtam néhány verset az évek során, és talán szeretnétek elolvasni őket". Figyelmen kívül hagyva engem, Emily azt mondta: "Szóval még mindig nem tudjuk, honnan jöttünk". Keats így válaszolt: "Igen, azt gondolnád, hogy ha el tudnánk menni a Holdra, akkor többet tudnánk magunkról. Ti még mindig a világ partján vagytok, és addig gondolkodtok, amíg el nem süllyed a semmi." Aztán Willie rám nézett, és azt mondta: "Szóval ez az álom a halálban jön, és ebben az álomban azt akarod, hogy felolvassuk a verseidet". John nevetett, és azt mondta: "Ébreszd fel ezt a fickót, hogy eltűnhessünk innen " Mondtam nekik, hogy ne idegeskedjenek. Nem akartam, hogy ők is ott legyenek az álmomban. Elkeseredett Emily azt mondta: "Ez egy vad éjszaka egy álomban. Nincs iránytűnk vagy térképünk, hogy feltérképezzük a kivezető utat.".

Megragadtam John karját, és elmondtam neki, hogy miatta buktam meg a San Diego-i Állami Egyetemről. Egyest kaptam társastáncból. 1962-ben volt, elsőéves főiskolás voltam, aki ösztöndíj nélkül focizott, és a büfében mosogatott. Az időt, amit az órákra való tanulással kellett volna töltenem, versek olvasásával töltöttem a könyvtárban, és azzal, hogy esszét írjak az urnáról.

Tudja, a záróvizsgát a társastáncórámon az alapján osztályozták, hogy milyen jól táncoltál egy lánnyal. A lányokkal való tánc volt az oka annak, hogy felvettem az órát; de a partnereddel való táncot osztályozták volna, és én nem akartam, hogy egy lány rossz jegyet kapjon; ezért nem mentem el a vizsgára. Megkértem Emilyt és Willie-t, hogy vegyék figyelembe, hogy az egyik kedvenc erényük, a lovagiasság miatt kaptam az ötöst. Úgy néztek rám, mintha azt kérdeznék: "A tánc egy főiskolai kurzus? " "De én a szerelemért csináltam" - mondtam nekik. "Büszke voltam a társastáncból szerzett "F"-emre; és azért buktam meg, mert minden időmet a verseid tanulmányozásával töltöttem. Tudjátok, hány négyest kell csinálni ahhoz, hogy 1/2másodpercet az ötösből hármasra javítsunk?

A válásaim során a volt feleségeim nem ellenezték, hogy megkapjam a házakat, én pedig a verseimet. Akkoriban úgy gondoltam, hogy ez egy lopás. A három költő úgy nézett rám, mintha bolond lennék. "De hát én a verseimért tettem" - mondtam nekik. Nevettek.

Elmagyaráztam, hogy egész életemben verseket írtam, ágyak alatt, bőröndökben tartottam őket, cipeltem őket oda, ahol éltem és dolgoztam. Az iskolai és rendőrségi szekrényekben tartottam őket; az ügyvédi irodák irattartó szekrényeiben, sőt, még roncsolt és lefoglalt autók csomagtartójából is biztonságba helyeztem őket. A verseim voltak a legállandóbb dolog az életemben, néha az egyetlen dolog.

Willie azt mondta: "Cseszd meg a verseidet Vissza akarunk térni az életbe, és ki az istenverte álmodból". John meglökött, és azt kiabálta: "Ébredj fel " Aztán Emily sikoltott: "Ne, ne ébreszd fel, ha felébreszted, mi lesz velünk? Ha felébred, lehet, hogy megszűnünk többé létezni, lehet, hogy visszamegyünk oda, ahonnan jöttünk.".