Új járványok, régi politika: Kétszáz év háború a betegségek ellen és alternatívái

Olvasói vélemények

A könyv mélyrehatóan megvizsgálja, hogy a kormányok történelmileg hogyan kezelik a világjárványokat, hangsúlyozva a múltbeli járványok tanulságait (vagy éppen a tanulságok elmaradását). Kritizálja a világjárványok idején adott politikai válaszokat, és betekintést nyújt a közegészségügyi válságok kezelésében elkövetett társadalmi és politikai kudarcainkba.

Számos kritikus dicsérte a könyvet, mert jól megírt, közérthető és informatív, és jó történelmi perspektívát kínál a világjárványokról és a politikai válaszlépésekről. A laikus olvasók számára is érthető, elgondolkodtató, és fontos vitákat indít el a közegészségügyről és a kormányzásról. Többen értékes forrásnak találták a világjárványokra adott válaszlépések összetettségének megértéséhez, a különböző történelmi kontextusokban történő összehasonlításhoz.

Néhány kritikus bírálta a könyvet az elfogultság és a ferde nézőpont miatt, különösen amiatt, hogy a szerző a világjárványokról szóló diskurzusban a „militarista” nyelvezetre és a baloldali beállítottságú narratívára helyezi a hangsúlyt. Néhányan konkrét tudományos pontatlanságokat találtak, amelyek csökkentették a könyv általános hitelességét. Emellett a súlyos témák egyes olvasók számára túl komornak vagy lehangolónak tűnhetnek.

(20 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

New Pandemics, Old Politics: Two Hundred Years of War on Disease and Its Alternatives

Könyv tartalma:

Az Új járványok, régi politika című könyv azt vizsgálja, hogy a modern világ hogyan alkalmazta a járványos betegségek fenyegetésének kezelésére szolgáló harci forgatókönyvet, és hogy ez hogyan vallott kudarcot - többször is. Európa először a 19.

században hirdetett "háborút" a kolera ellen. Ez nem győzte le a betegséget, de állami és birodalmi célokat szolgált. 1918-ban az influenza egy valódi háborúból bukkant fel, és a politika vagy az orvostudomány által sem megfékezett módon söpört végig a világon.

Negyven évvel ezelőtt az AIDS megkérdőjelezte az orvostudomány bizalmát. Az AIDS még mindig velünk van, de megtanultunk együtt élni vele - elsősorban a közösségi aktivizmusnak és az emancipációs politikának köszönhetően.

Ma a közegészségügyi szakértők és a politikai vezetők, akik nem hallgattak rájuk, egy dologban egyetértenek: abban, hogy "harcolnunk kell" a Covid-19 ellen. Egyetértés van abban, hogy az egyes kórokozókat kell célba vennünk és elnyomnunk - ahelyett, hogy foglalkoznánk azokkal az okokkal, amelyek miatt társadalmaink annyira sebezhetőek.

Alex de Waal amellett érvel, hogy ez a konszenzus téves, és egy új, demokratikus közegészségügyet javasol az antropocén számára.