Új-Mexikó ragadozó madarai

Olvasói vélemények

A könyv egy átfogó ornitológiai referenciát nyújt Új-Mexikó ragadozó madarairól, amely részletes fajismertetést, kiváló minőségű fényképeket, valamint részletes információkat tartalmaz az ökológiáról, a viselkedésről és az elterjedésről. A könyvet mélysége, rendszerezése és vizuális vonzereje miatt dicsérik, ami a rajongók és madarászok számára nélkülözhetetlen forrássá teszi.

⬤ Új-Mexikó 44 dokumentált ragadozó madárfajának átfogó leírása.
⬤ Több mint 740 kiváló minőségű színes fénykép, amelyek hatásosan mutatják be a madarakat különböző környezetben.
⬤ Minden fajról részletes fejezetek, amelyek az élettörténetről, az elterjedésről, az élőhelyről és a gazdálkodásról szólnak.
⬤ Grafikonok, diagramok és táblázatok a kutatási adatokkal.
⬤ Nagyszerű forrás mind a kezdő, mind a haladó madarászok számára.
⬤ Figyelemre méltóan mély információtartalom, amely értékes referenciává teszi a ragadozó madarak szerelmesei számára.

⬤ Nem azonosítási útmutató; az azonosítási eszközöket kereső felhasználók csalódhatnak.
⬤ A könyv nagy mérete (712 oldal, kemény borító) nem minden olvasó számára ideális.
⬤ Néhány fénykép, bár jó minőségű, nem közvetlenül használható az azonosításhoz.

(11 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Raptors of New Mexico

Könyv tartalma:

Eddig még egyetlen könyv sem foglalkozott kifejezetten Új-Mexikó ragadozó madaraival. Florence Bailey (1928) és J. Stokley Ligon (1961) is publikált köteteket Új-Mexikó madarairól, de a ragadozó madarakkal kapcsolatos tudósításuk kissé korlátozott volt. Az ezt követő években rengeteg új információ gyűlt össze e hatalmas vadászok elterjedéséről, ökológiájáról és védelméről, többek között Új-Mexikóban is.

A könyv a ragadozó madár szó történetével kezdődik. A Raptatores vagy Raptores rendet először a XIX. század elején használták a ragadozó madarak osztályozására, a latin raptor, azaz az erőszakkal ragadozó szóból eredeztetve. A szöveg ezután harminchét közreműködő szerző írásait tartalmazza, akik e királyi fajokkal kapcsolatos megfigyeléseikről számolnak be.

Joe Truett például a következőket meséli el a Swainson-sólyomról szóló fejezetben:

Tavasztól őszig minden évben a Jornada del Muertóban lévő Jornada-barlangoknál a Swainson-sólymok naponta összegyűlnek, hogy denevéreket fogjanak. A denevérek napnyugtakor hagyják el a barlangokat - valójában lávacsöveket -. A sólymok lecsapnak, elkapják a denevéreket a levegőből, és szárnyalás közben megeszik őket.

A Franciaországból származó Jean-Luc Cartron több kontinensen is élt és dolgozott, szenvedélyét azonban Új-Mexikó tágas, nyílt tereiben találta meg. A ragadozómadarak lenyűgözték, és közel húsz éve tanulmányozza ökológiájukat és védelmüket.

Az Új-Mexikó ragadozó madarai című könyvében az olvasók átfogóan foglalkoznak az Új-Mexikóban költő vagy telelő, vagy egyszerűen csak az államon átvonuló összes sólyommal, sassal, sárkánnyal, keselyűvel, keselyűvel, sólyommal és bagollyal. Ez a mérföldkőnek számító tanulmány több mint hatszáz fotóval - köztük több mint száz fotós munkájával - és több mint húsz fajeloszlási térképpel is gyönyörűen illusztrált.