Új-Mexikó szanatóriumai

Olvasói vélemények

Az „Új-Mexikó szanatóriumai” című könyv alapos és informatív feltárást nyújt Új-Mexikó történelmének egy egyedülálló, a tuberkulózis kezelésével kapcsolatos időszakáról, 1890 és 1950 között. Jól illusztrált és betekintést nyújt a szanatóriumi mozgalomba, így értékes olvasmány az érdeklődő közönség számára.

⬤ Informatív és jól szervezett.
⬤ Bőségesen illusztrálva releváns képekkel.
⬤ Értékes történelmi betekintést nyújt az új-mexikói tuberkulózis-kezelésbe.
⬤ Különösen érdekes az új-mexikói lakosok és a szanatóriumok története iránt érdeklődők számára.

⬤ Korlátozott célközönség; elsősorban az Új-Mexikóban élők vagy a tuberkulózis története iránt érdeklődők számára fontos.
⬤ Kissé provinciálisnak és kevésbé vonzónak tekinthető azok számára, akik nem ismerik a tárgyalt témákat.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Sanatoriums of New Mexico

Könyv tartalma:

A tuberkulózis, más néven tüdőbaj, fehér pestis vagy egyszerűen TBC, a 19.

század végén és a 20. század elején az Egyesült Államokban az első számú halálok volt.

A korszak számos orvosa azt tanácsolta betegeinek, hogy a tuberkulózis gyógymódját a délnyugaton keressék, ahol a régió tiszta, száraz, friss levegője, a nagy tengerszint feletti magasság és a napsütés a legtöbbeknek enyhülést, egyeseknek pedig gyógyulást hozott. Új-Mexikó, amelyet a "kút országának" is neveztek, különösen lelkesen próbálta magát a tüdőbetegek Mekkájaként népszerűsíteni, miután 1880-ban megérkezett a vasút a területre, és számos új kórházat, úgynevezett szanatóriumot vagy szanatóriumot ("sans") hoztak létre, amelyek a tuberkulózis kezelésére specializálódtak. Ez egy rövid története az új-mexikói szanatóriumoknak, betegeiknek, valamint az orvosoknak, ápolóknak és személyzetnek, akik a tbc-ipar aranykorában, a 20.

századfordulótól a II. világháború előestéjéig szolgálták őket.