Új politika a baloldalról

Olvasói vélemények

Hilary Wainwright könyve áttekintést nyújt a baloldali politikáról és a Munkáspárt fejlődéséről, hangsúlyozva, hogy a politikai változáshoz alulról felfelé irányuló megközelítésre van szükség. Kritizálja a neoliberalizmust, és átalakító politikára igyekszik ösztönözni a közösségeket. Sok kritikus azonban úgy találta, hogy a könyvből hiányoznak az új ötletek, ehelyett a felhánytorgatott fogalmakra összpontosít, és nem foglalkozik a baloldalon túli szélesebb perspektívákkal.

⬤ Jól megírt és magával ragadó stílus
⬤ éleslátó reflexió a jelenlegi politikai dinamikára
⬤ reményteljes perspektívát kínál az alulról jövő mozgalmakra
⬤ releváns a Munkáspárt aktuális kérdéseihez
⬤ jó áttekintés a baloldali politika előtt álló kihívásokról
⬤ gondolkodásra és vitára ösztönöz.

⬤ A korábbi művekhez képest kevés a mélység és a részletesség
⬤ túlságosan optimistának tartják empirikus megalapozottság nélkül
⬤ a bemutatott példákat gyakran kudarcnak tekintik
⬤ egyoldalúnak tartják
⬤ nem biztos, hogy a baloldalon túli szélesebb közönséghez is eljut
⬤ egyes kritikák szerint elavult vagy nosztalgikus.

(18 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

A New Politics from the Left

Könyv tartalma:

Emberek milliói vágynak szenvedélyesen egy életképes alternatívára a megszorításokkal, a tekintélyelvűséggel és a félelemmel szemben. Elutasítják mind a vállalati kapitalizmust, mind az elit politikai rendszerét, amely felett nincs ellenőrzésük, de szkeptikusak a baloldal hagyományos fegyvereit illetően: az államhatalom megragadása és a felülről lefelé irányuló megoldások kidolgozása.

Új politikát találnak ki, amely a részvételi demokrácia, az együttműködés és az önkormányzatiság elvein alapul. Ebben a sürgető és eredeti polémiában Hilary Wainwright aktivista és akadémikus megmutatja, hogy ennek az új politikának az egyes emberek hallgatólagos tudásának és kreativitásának megosztásából kell kiindulnia. A hatalmat nem uralomként kell gyakorolni, nem a jó szándékú szakértők paternalista uralmának kikényszerítéseként, hanem a sokak átalakító képességének ápolására és érvényesítésére irányuló közös gyakorlatként.

Wainwright elemzi, hogy mit tanulhat ez az új politika a közelmúlt történelméből, az 1970-es és 80-as évek női és radikális üzemi megbízotti mozgalmaitól kezdve a 21. század radikális gazdasági és demokratikus kísérleteiig.

Ezáltal olyan jövőhöz nyújt inspirációt, amely a szolidaritást az autonómiával ötvözi. A könyv mindenütt forrás lesz az aktivisták és a radikálisok számára.