Értékelés:
Az „Outer Edge of Ulster” című könyv részletes szemtanúi beszámolót nyújt a 19. századi Írország életéről, különösen a nagy éhínség körül. Lényeges történelmi betekintést nyújt, de megfogalmazása miatt kihívást jelenthet a mai olvasók számára. Bár a könyv dicséretet kap a kor és a közösség megidéző ábrázolásáért, egyes kritikusok megjegyzik, hogy nem ismerik el az emberek által tapasztalt szegénységet.
Előnyök:Gazdag részletességű leírások a 19. századi Írország mindennapi életéről, különösen az éhínség idején. Magával ragadó bevezetést és kontextust nyújt a modern tudósoknak köszönhetően. A korszakból származó kevés első kézből származó beszámoló egyikének tekinthető. Az olvasók által a lenyűgöző betekintés és történetmesélés miatt erősen ajánlott. Vonzó az ír történelem és genealógia iránt érdeklődők számára.
Hátrányok:A mai közönség számára nem a legkönnyebb olvasmány a nyelvi és megfogalmazási különbségek miatt. Egyes kritikusok úgy érezték, hogy a könyv kerüli a köznépet sújtó rendkívüli szegénység tárgyalását.
(9 olvasói vélemény alapján)
Outer Edge of Ulster: A Memoir of Social Life in Nineteenth-Century Donegal
Hugh Dorian 1834-ben született szegénységben a vidéki Donegalban. Túlélte az írországi nagy éhínséget, de csak azért, hogy elszórja a szokatlan lehetőségeket az önfejlődésre. Miután elvesztette állását, és összeütközésbe került papokkal és rendőrökkel, Derry városába költözött, de a bajok árnyékából soha nem siklott ki. Három gyermeke betegségben halt meg, felesége pedig részegen a Foyle folyóba esett és megfulladt. Dorian az alkoholba süppedt szegénységbe süllyedt, és 1914-ben egy túlzsúfolt nyomornegyedben halt meg. Dorian életének tragédiáját egy egyedülálló dokumentum élte túl. 1890-ben befejezte "igaz történelmi elbeszélését" szülőközösségének társadalmi és kulturális átalakulásáról. Ez az elbeszélés képezi a Nagy Éhínségről szóló legkiterjedtebb alsó tagozatos beszámolót. A rendkívüli körülmények között élő hétköznapi emberek életének megható beszámolója, amely összehasonlításra hív Frederick Douglass és Harriet Jacobs klasszikus rabszolgaelbeszéléseivel. Dorian az éhínség előtti szegények világának rekonstruálásában olyan teljességre törekszik, amely páratlan a kortárs memoárokban és a szépirodalomban. Leírja a munka- és életkörülményeiket, a sportot és az ivást, a vallási áhítatokat és az ünnepeket. Aztán leírja a katasztrófát, amely eltörölte ezt a világot.
A horrorra élénken, de visszafogottan emlékszik: "A falvakban gyászos csend uralkodott, a házakban zord szegénység és lesoványodott arcok mutatták a nélkülözések minden jelét." Az éhínség képe rideg, de hiteles: "az arccsontok vékonyak és magasak lettek, az arcok elkékültek, a csontok élesek, a szemek elsüllyedtek.... a lábak és a lábfejek megduzzadtak és vörösek lettek, a bőr pedig megrepedt...". És végül jött "a szétszóródás... olyan helyekre, amelyekről apáik soha nem hallottak, és amelyeket ők maguk sem láttak volna, ha az idők nem változnak". Senki - írja - "nem tudja gyorsabban és jobban felmérni a széles Atlanti-óceán távolságát, mint egy apa, akinek gyermeke ott van". A veszteség érzése, amely közelebb áll a gyászhoz, mint a nosztalgiához, végigvonul a szövegen: ez inkább siránkozás a lehetett volna - az éhínség előtt elképzelt jövő -, mint a tényleges múlt miatt. A végső és maradandó kép a gyógyulás nélküli trauma képe: a bölcsek, akik az éhínség előtti években késő estig ültek és politikáról vitatkoztak, az éhínség utáni években is összegyűltek, de most csendben ülnek, "alanyaik... szavak híján". Dorian elbeszélését még életében nem adták ki, és a szerző halála után szinte teljesen feledésbe merült.
Az Írországban először 2000 augusztusában megjelent The Outer Edge of Ulster című kötet tudományos bevezetőt tartalmaz, amely nyomon követi a szerzőt sújtó nehézségeket, és az elbeszélést tágabb irodalmi kontextusban helyezi el. Ez a kritikusok által elismert könyv, amely először jelenik meg Amerikában, bensőséges betekintést nyújt a rendkívüli kihívásokkal szembenéző hétköznapi emberek mindennapi életébe.