Olvasói vélemények
Összegzés:Calhoun professzor Grant elnökségéről szóló könyvéről szóló kritikák kiemelik, hogy alaposan kutatott és jól megírt mű, amely új szemszögből mutatja be Grant hivatali idejét. Vannak azonban problémák a fizikai könyv minőségével és néhány kritika a szerző következtetéseivel kapcsolatban.
Előnyök:- Alaposan kutatott és jól megírt mű.
Hátrányok:- Kiváló dokumentáció és informatív más Grant-életrajzokhoz képest.
(9 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Presidency of Ulysses S. Grant
Könyv tartalma:
Ulysses S. Grant (1822-1885) a politikában éppoly ellentmondásos volt, mint a hadseregben, és az amerikai nép körében rendkívül népszerű, ám politikai ellenségei kíméletlen bírálatokat fogalmaztak meg ellene. A kiváló történész, Charles W. Calhoun könyve közel egy évszázad óta először vizsgálja meg mélyrehatóan Grant kormányzását, új szemszögből vizsgálva a 18. elnök politikáját és intézkedéseit két hivatali ciklusa (1869-1877) alatt.
A legtöbb életrajzíró Grant katonai pályafutására összpontosít, kevesebb figyelmet szentelve azoknak a jelentős és összetett kérdéseknek, amelyek elnöki időszakát jellemezték. E könyv középpontjában ezek a kérdések, a politika és a kormányzás kérdései állnak. A tizenkilencedik századi Amerikát jól ismerő, eredeti források széles skálájával rendelkező politikatörténészként Calhoun Grant elnökségét nem úgy közelíti meg, mint katonai pályafutásának oda nem illő vagy jelentéktelen folytatását, hanem mint az amerikai közélet sarkcsillagát a nemzet politikai fejlődésének egy döntő évtizedében. Feltárja Grant vezetői stílusát, és nyomon követi az elnöki hivatalhoz való hozzájárulását, beleértve a Fehér Ház személyzetének létrehozását, a modern technológia alkalmazását az elnökség mobilitásának előmozdítása érdekében, valamint a kongresszusi vezetőkkel való szoros kapcsolat kialakítását, hogy növelje a végrehajtó hatalmat a törvényhozás felett.
Az Ulysses S. Grant elnöksége részletesen tárgyalja a kormányzat törekvéseit számos területen - a rekonstrukció és a polgárjogok, a gazdaságpolitika, az őslakos amerikaiakkal kapcsolatos békepolitika, a külpolitika és a közszolgálati reform. Egyértelműen vizsgálja a korszakhoz kapcsolódó botrányokat is, kiemelve Grant elnökségének "harcias" jellegét és azt a mély ellentétet, amely a legfontosabb kritikusokkal, például Charles Sumnerrel, Henry Adamsszel és Benjamin Bristowval való kapcsolatát jellemezte. Összességében ez a könyv az amerikai politikatörténet egyik kulcsfontosságú elnökségének régóta esedékes újraértékelése.
