Olvasói vélemények
Összegzés:Leah Vernon memoárja erőteljes és magával ragadó olvasmány, amely sok olvasóhoz, különösen a marginalizált közösségek tagjaihoz szól. A könyv ötvözi a humort, a sebezhetőséget és a nyers őszinteséget, ami átélhetővé és hatásossá teszi. Míg a legtöbb olvasó inspirálónak és érzelmileg erősnek találta, néhányan megjegyezték, hogy szerkezete és szervezése időnként zavaró lehet.
Előnyök:⬤ Hiteles és átélhető hang, amely az olvasókkal is megérteti magát.
⬤ Az érzelmi tapasztalatok széles skáláját öleli fel, nevetést és könnyeket is okozva.
⬤ Elismeri a marginalizált csoportok küzdelmeit, így az olvasók úgy érzik, hogy látják és megértik őket.
⬤ Magával ragadó történetmesélés, amely magával ragadja az olvasót, így a könyvet nehéz letenni.
⬤ Erős üzenet a felhatalmazásról és az önelfogadásról.
⬤ A legkülönfélébb közönség körében is jól fogadták.
Hátrányok:⬤ A szerkezet néha szétesőnek tűnhet, a fejezetek önmagukban állnak, és hiányzik a zökkenőmentes történetvezetés.
⬤ Néhány olvasó zavarónak találta a tudatfolyamszerű stílust és az időmértékek változásait.
⬤ Vannak hirtelen megemlített személyek és részletek, amelyek miatt az olvasók elveszettnek érezhetik magukat kontextus nélkül.
⬤ Az írásmód változatos, ami nem biztos, hogy minden olvasónak tetszeni fog.
(85 olvasói vélemény alapján)
Könyv tartalma:
Egy muszlim nő kíméletlenül őszinte memoárja az önelfogadás felé vezető útjáról, ahogy a testét a lázadás és a remény szimbólumának tekinti - és úgy dönt, hogy bátran élni fogja az életét.
Leah Vernonnak kiskora óta megmondták, hogy mit higgyen és hogyan viselkedjen. Nem volt helye a tökéletlenségnek. A "jó" muszlim lányok többet hallgattak, mint beszéltek. Nem volt eltűnt apjuk vagy értelmi fogyatékos anyjuk. Nem voltak kövérek, és nem úgy nőttek fel, hogy azt kívánták, bárcsak olyanok lehetnének, mint a tévében látott fehér karakterek. Nem voltak férjeik, akik bántalmazták és megcsalták őket. Természetesen nem volt titkos abortuszuk. A Szégyentelenül című könyvében Vernon a tökéletes muszlim nő mítoszát veszi górcső alá, őszinte beszámolókkal a hidzsábhoz és a hitéhez fűződő gyűlölet-szerelem kapcsolatáról, a faji hovatartozásról, a testsúlyról, a mentális egészségről, a családon belüli erőszakról, a szexualitásról, a randizás ezeréves világáról és a hangja megtalálásának folyamatáról.
Nyíltan mesél viharos kamaszkoráról, amikor a szegénységi küszöbön élt, hevesen szerető, de problémás édesanyjával, távollévő apjával, testvéreivel és 10 éves házasságának erőszakos felbomlásával. Vernon belefáradt abba, hogy az iszlám és a nyugati szépségszabványok nevében állandóan ellenőrzik az öltözködését, és elgondolkodik azon, hogy milyen tapasztalatokat szerzett a fizetésből fizetésig való sanyargatással, a testszégyenítéssel és annak újradefiniálásával kapcsolatban, hogy mit jelent "jó" muszlimnak lenni.
A tiszteletlen, fiatalos és vicces Unashamed (Szégyentelenül) engedélyt ad mindenkinek, aki a társadalom peremére szorul, hogy bocsánatkérés nélküli, magabiztos életet éljen.
"Vernon határozott kiállása a testpozitivitásért mint feminista és mentális egészségügyi kérdésért, valamint az önelfogadáshoz vezető fájdalmas útja megható és erőteljes, arra kényszerítve az olvasót, hogy megvizsgálja saját előítéleteiket a szépségnormákkal és az egészséggel kapcsolatban." -- Booklist
