Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Uncommon Sense: Jeremy Bentham, Queer Aesthetics, and the Politics of Taste
Jeremy Bentham hírhedt arról, hogy két olyan koncepciót is megalkotott, amelyet azóta a kegyetlenségre engedélyt kereső kormányzati hatalmak kedvelnek - a legtöbb ember számára a legnagyobb boldogságot előnyben részesítő utilitarista elképzelést és a panoptikumot -, de Jeremy Benthamet nem szokták a politikai emancipációval kapcsolatba hozni. Pedig talán kellene, hogy így legyen.
Magánjellegű kézirataiban Bentham a szexuális nonkonformitást tiltó törvények igazságtalansága miatt gyötrődött, megkérdőjelezve az olyan állami politikát, amely halálra ítél valakit pusztán azért, mert egy szokatlan élvezetet élvez. A szexuális nonkonformisták iránti gyűlölet forrásait a filozófiában, a jogban, a vallásban és az irodalomban azonosította, és azzal érvelt, hogy a "legnagyobb boldogság" célja mindaddig lehetetlen, amíg a hatóságok diktálják, hogy kinek az élvezeteit lehet megtűrni, és kinek kell megtiltani. Végül Bentham arra a meggyőződésre jutott, hogy a hatóságok a nők, a gyarmatosítottak és rabszolgák, valamint a szexuális nonkonformisták szenvedéseinek maximalizálásán dolgoznak, hogy demoralizálják a jogfosztott embereket, és megakadályozzák a hatalommal szembeni kihívást.
Az Uncommon Sense című könyvében Carrie Shanafelt Bentham szexuális nonkonformitásról szóló tanulmányait az esztétikai másság tolerálása, mint az egalitárius szabadság alapja mellett szóló érvként értelmezi, új megvilágításba helyezve a tizennyolcadik századi esztétikát és politikát. Ellentétben a Benthamről mint embertelen számítóról vagy excentrikus kivetítőről alkotott általános képpel, ez az innovatív tanulmány Benthamet a legbensőségesebb, az igazságtalanságon felháborodott és a szankcionált, diszkriminatív erőszak megszüntetéséért kétségbeesetten küzdő Benthamet mutatja be.
